Hihetetlen, de nő a magyar gazdaság. A GDP emelkedése kimagasló az Uniós átlaghoz képest 3,4% volt 2015 első negyedévében. – a KSH szerint. Az inflációs adatok is kedvezően alakultat. Áprilisban 0,9%-os árcsökkenés volt a tavalyi évhez képest, amely az előző hónaphoz képest 1,3%-kal volt magasabb.

Ez valóban így van, vagy hazudik a kormány, és szándékosan téveszti meg a választópolgárokat (keményen dolgozó kisemberek)?

Mert én a saját környezetemben mást látok, mint amit a kormány kommunikál. A dübörgő gazdaság helyett kilátástalanságot tapasztalok. Azok közül az emberek közül, akik hozzám, vagy a családomhoz közel álltak/állnak nagyon sokan már külföldön dolgoznak, és eszük ágában sincs haza jönni.

Több barátom is Angliában, Skóciában és Írországban próbált szerencsét, annak ellenére vállalva takarítást, konyhai kisegítő munkát, szemétválogatást, és hasonlókat, hogy itthon egy, vagy több diplomát szereztek. Ők nem azért hagyták el az országot, mert nem szeretik azt, vagy mert nagyravágyók, és az itthoni kereset már nem elég számukra. Egyszerűen azért adták fel az ambícióikat, mert már nem láttak más kiutat, mint az újrakezdést valahol máshol.

A mostani elvándorlás gyökereit, valahol a gazdasági világválságban kereshetjük, azonban ennek az ilyen súlyos elmélyülését a 2010 óta folytatólagos a kormány és a parlament gazdasági és politikai viselkedése tette lehetővé. Ön szívesen maradna itthon közmunkázni, vagy inkább, ha van rá lehetősége elmegy Exeter-be wc-t pucolni? Jól fontolja meg a választ és döntse el önnek mi a megalázóbb.

Az elvándorlás esetében nem lehet kettős mércét alkalmazni annak megítélésekor, mivel nincsen olyan más szempont a megélhetési kilátástalanságon kívül, amit akár egy ismerősöm is indokként hozna fel a távozására.

Az árak változása is ellentmondásos számomra. Hisz a tavalyi azonos időszakhoz viszonyított kedvező inflációs adat (defláció) főleg a rezsi visszavágásának és a nemzetközi üzemanyag árak drasztikus csökkenésének tudható be. Ez utóbbihoz nincs köze Magyarország teljesítményének, és ez utóbbi nélkül nem lenne alacsonyabb az infláció. Igaz az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek ára is alacsonyabb valamelyest 2-3 tizedszázalékkal a tavalyihoz képest, de ezt eredményezhette a fogyasztási struktúra átalakulása is. Az hogy mindenből az olcsóbbat keressük, azzal sem törődve, hogy gagyit kapunk a pénzünkért cserébe.

Az áprilisi infláció a márciusihoz képest viszont már egészségesen magasabb. Bármilyen nehéz is elhinni a defláció hosszútávon káros a gazdaság egészére tekintettel.

Azt a fogyasztói kosarat, amit én személyesen családommal együtt vásároltam öt évvel ezelőtt, szégyen nem szégyen, de ma már nem tudnám megvásárolni. Mint sokan mások én is az olcsóbb termékeket vagyok kénytelen megkeresni átalakítva a személyes fogyasztói kosaramat. De az olcsóságnak ára van.

Vegyük az élelmiszerek példáját. Az elmúlt öt évben halmozódott azoknak az eseteknek a száma, mikor rosszul lettem valamilyen élelmiszertől. Az olcsó húsnak híg a leve, így sokkal többször kellett kidobnom húst vagy mérgezett paprikát ennem, mint előtte valaha. Tehát az én szemszögemből nézve az élelmiszerek minősége az utóbbi években megromlott (ezt valamelyest alátámasztja a mostanában fokozott NÉBIH aktivitás is).

Egy szónak is száz a vége, a kormány „optimista” nyilatkozatai ellenére én nem érzem a javuló gazdasági tendenciák pozitív hatását. És ön?

By Szat