Húsvét vasárnap asztalra kerülnek klasszikus húsvéti fogások. Sonka, tojás, minden, ami hizlal. Hétfőn locsolkodni megyünk, fogy a sör, a rengeteg sütemény. Kinek nincs ilyenkor bűntudata a rengeteg elfogyasztott kalória emlékétől gyötörve.
Fotó: weightlosssurgerychannel.com
Mint azt mind tudjuk a húsvét a nagy zabálásoktól terhes ünnep, mely zabálásokat hagyományosan az (katolikus) egyháznak köszönhetünk. A húsvét egy hosszadalmas „liturgia” része, ha jobban tetszik záró akkordja, amely Krisztus feltámadását hivatott megünnepelni. Az ünneplés módja ilyenkor az egyházi szertartásokon és a pogány eredetű locsolkodáson túl a hús újbóli magunkhoz vétele.
A húsvéttal a nagyböjtöt zárjuk, amely hamvazószerdán kezdődik a farsangi időszakot követően. Nem hiába hívják a farsangot latin nyelvterületeken karneválnak. A carne vale szó szerint a hús elhagyását jelenti.
Ma, amikor már nagyon kevesen tartjuk meg a böjtöt, elfogadható-e hogy hagyományosan zabálással ünnepeljük Krisztus urunk feltámadását? Nem lenne elvárható tőlünk némi visszafogottság? Amúgy sem szenvedjük híját az ételnek egy átlagos hétköznapon.
A WHO szerint a túlsúlyosak aránya (BMI >=25) Magyarországon 59,6%, míg az elhízottaké (BMI >=30) 24% volt 2014-ben. Ehhez a túlsúlyos helyzethez ünnepeink és ünneplési szokásaink is nagyban hozzájárulnak.
Nem ismerem a statisztikákat, de megkockáztatom, a konditermek bevétele megugrik egy-egy ünnep után. De bennünk ne az elhízás keltsen bűntudatot, hanem az erőforrásainkkal való pazarló bánásmód. A gazdaságtan alaptétele, hogy erőforrásaink szűkösek és ezeket a szűkös erőforrásokat is csak kevesen birtokolják. Az élelembőség is csak kevesek kiváltsága. Ám ahhoz hogy éhező emberbe botoljunk, nem kell Afrikáig utazni elég, ha kis hazánkban szétnézünk.
A megtermelt javak elosztása egyenlőtlen, ez a piacgazdaság nagy igazságtalansága, melyet a szociális hálónk és „igazságos” adórendszerünk volt hivatott korrigálni, egészen addig, amíg TUDJUK KInek sikerült azokba két kézzel beletenyerelnie és a tőle megszokott hozzá nem értéssel kifilézni azokat.
Tagadhatatlan, hogy hagyományaink mára elferdültek és idomultak a fogyasztói társadalomhoz, ezért gondoljunk ilyenkor azokra is, akiknek nem jutott annyi, mint nekünk.
By Szat
