Hát… semmi. De vajon, akkor mi lehet azaz erő, ami megakadályozza azt, hogy a szuperhatalmak (atomarzenáljukat tekintve) egymásnak essenek? Sérül-e ez a visszatartó erő most, mikor a nagyhatalmak viszonya nagymértékben megromlott.
Fotó: atomkísérlet az USA-ban.
Egy feltehetően 2009-es orosz és belorusz harci szimuláció témája kapcsán keresgéltem a neten, amikor a Forbes egyik cikke jelent meg előttem a képernyőn. Annak akartam utána nézni, hogy valóban igaz-e, hogy az oroszok akkor atomtámadást szimuláltak a lengyelek ellen. A cikk, amire rábukkantam nem erről szól, de a nukleáris fenyegetettség témakörében íródott, így annak aktualitása ma megkérdőjelezhetetlen.
Még Clinton idején voltak az Egyesült Államoknak olyan tervei, hogy megerősíti az interkontinentális ballisztikus rakéták elleni védelmét. Ennek a része volt egy olyan project, melynek a keretei között egy nagy lézerágyút szereltek egy Boing orrára. A lézerrel tervezték kilőni/felrobbantani a fellőtt rakétákat.
A tény azonban az, hogy a tervek és a próbálkozások ellenére, Amerikának nincs hatékony védelmi rendszere egy esetleges orosz atomcsapással szemben. Az Obama adminisztráció 2016-ban az USA védelmi költéseinek (600 milliárd dollár) csak mintegy 1,3%-át költi a rakétavédelemre, amelyből csak mintegy 20% megy nemzeti rakétavédelemre.
Egy tucat interkontinentális ballisztikus rakéta elég ahhoz, hogy legyűrje az USA védelmét. Az oroszoknak ebből a rakétatípusból egy tucatnál azért sokkal több van. De fordítottan is igaz ez a helyzet. Akkor miért nem költ az USA többet a rakétavédelemre? Túl drága? Elég drága, de meg lenne a forrása rá, hisz az éves védelmi költésük bőven fedezne egy hatékonyabb rendszert. A valódi okokat máshol kell keresni.
Egy interkontinentális ballisztikus rakéta eltalálásának valószínűsége nagyon alacsony (ezért próbálkoztak/próbálkoznak az amerikaiak lézerrel). Az ilyen rakéta a fellövését követően 5 perc alatt hagyja el az atmoszférát, ahol 15-20 percet tölt. A visszatérést követően, miután visszalépett az atmoszférába, nem egészen 1 perc alatt csapódik a célba, vagy robban fel felette – ezt nukleáris bombája válogatja. A végsebessége, egy ilyen ballisztikus lövedéknek, megközelíti a 2700 km/órát. Ilyen körülmények között nehéz leszedni 3-4 ezer nukleáris rakétát.
A valódi védelem az emberi természetben rejlik, és az ember, valamint az emberiség józan eszére apellál. Csak ez, ami visszatart minket egy nukleáris kataklizmától. Ami elégé meglepő.
Kizárólag a MAD doktrína az, ami megvéd minket. Az elmélet angol mozaikszavakból tevődik össze: kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve (Mutual Assured Destruction). E szerint a doktrína szerint az atomhatalmak közötti nukleáris háború mindkét fél kölcsönös és teljes elpusztulásával járna. Egy hatékony, az interkontinentális ballisztikus nukleáris rakéták elleni védelmi rendszer csökkentené a totális atomháborútól való félelem elrettentő hatását és a nukleáris fegyverek bevetésének valószínűsége megnőne.
E doktrína árnyékában Oroszország következmények vagy azok rémképe nélkül garázdálkodhat Ukrajnában, és fenyegethet európai országokat nukleáris támadással. De ne felejtsük el, aki azzal érvel képes elmenni a végsőkig, az végül is a világ pusztulásával fenyegetőzik.
Vajon visszatartotta-e volna Hitlert a világ pusztulásának lehetősége – mikor a szövetségesek (köztük a Szovjetunió) Berlin határába értek – attól, hogy megnyomja a piros gombot?
By Szat
