Képzeljen el egy háború sújtotta országot, amely még nyögi a trónról letaszított elnyomó hatalom súlyát, és próbál újjászerveződni. Egy országot, ahol minden csoport hatalomra, funkcióra törekszik. Sikerült? Akkor ön most Ukrajnában jár.
Fotó: www.ibtimes.co.in.
Súlyos incidens történt múlt hét szombaton, Munkácson és környékén. Az incidens rendőrök, Mihajlo Lanyo ellenzéki ukrán képviselő emberei, és a Jobb Szektor (PS) ukrán félkatonai szervezet leszerelt és a frontról hazatért tagjai között robbant ki.
Az esetnek halálos áldozatai és civil sebesültjei is voltak, többek között ezért is Petro Porosenko ukrán elnök szinte azonnal magához hívta Dmitro Jarost a Jobb Szektor vezetőjét.
A nyugatitól (Európa, Amerika) eltérő nézeteket valló, nem náci, fasiszta, vagy akár idegengyűlölő nacionalista szervezetet az Európai sajtó nagy része szélsőjobboldalinak kiáltja ki. Holott a nacionalizmusuk és a radikalizmusuk is merőben eltérő módon nyilvánul, meg mint mondjuk nálunk. Míg itthon a „betyársereg” menekülteket agyalni jár a határra és idegengyűlölő szlogeneket skandál, addig az ukrán „szélsőjobb” a fronton harcolva vesz fel protekcionista viselkedésformát.
Hogy megértsük az alapvető különbségeket szélsőjobb és szélsőjobb között, tudnunk kell, honnan ered a Jobb Szektor elnevezés. A szervezet az Eurómaidani események után kapta ezt a nevet, ugyanis azokból az ultrákból alakult, akik a tér jobb oldalán „táboroztak” a barikádok között és nagy erőkkel segítették kivívni az ukrán szabadságot.
A jobb szektor tagjaira nem lehet ráhúzni az idegengyűlölet gúnyáját úgy, mint itthon a Jobbikra, vagy a magyar szélsőjobbosokra, mivel sok közöttük az orosz ajkú vagy származású, akik a fronton orosz ajkú vagy származású emberek ellen harcolnak. Az ő „jobboldaliságuk” nem a származásbeli, a különböző nációkhoz való tartozásban keresendő. Más ideológia határozza meg a Jobb Szektort, ami nem másban, mint az orosz imperializmus totális elutasításában csúcsosodik ki.
Mivel az ukránok nem ismerik és nem is folytatják azt a fajta nacionalizmust, melyet mi Európában elítélünk, és amely nálunk jelen van, túlzónak és helytelennek hat ugyanolyan jelzőkkel illetni a Jaros féle szervezetet, mivel az merőben más.
Azt viszont jól látja az európai sajtó, hogy PS tagjai és maga a szervezet is radikálisak, ha a mi szemszögünkből nézzük. Itthoni példával élve, a Fidesznek is jól jöttek a szélsőségesek, mikor a Gyurcsány és az MSZP kormány elleni tüntetéseken autókat kellett rongálni, Molotov koktélokat kellett dobálni és TV székházat kellett elfoglalni. Ugyanez volt a helyzet a Maidanon is, ahol jól jöttek azok az emberek, akik „radikális” módon neki mertek menni a rendőröknek és az életüket is feláldozva védték meg a téren tábort vert több ezer (hanem százezer) honfitársuk életét. Orbánnal ellentétben az újjászerveződő Ukrajna még nem lökte ki magából a Jobb Szektort, hanem annak radikalizmusát a frontvonalon is felhasználja.
A gondok ott kezdődnek, hogy a szervezet tagjai, akik a közjó érdekében mind a Maidan téren, mind a fronton önbíráskodnak, ezt a beléjük ivódott magatartást magukkal viszik, mikor hazatértnek a harcokból. Félreértés ne essék a harci körülmények között szükséges az, amit csinálnak, és kell az ukrán társadalomnak, hogy megtisztítsa önmagát a Janukovics féle korrupt és kiszolgáló hatalom elburjánzott maradékaitól. Sajnos Kárpátalján is meg van még ez a maradék, amely összenőtt a rendőrséggel és az állam, önkormányzatok egyéb szerveivel. A Janukovics vezette, elüldözött hatalom nem volt rest megengedni, hogy a valódi bűnözők üljenek olyan pozíciókba, melyek nem kevés erkölcsösséget kívánnak.
Mihajlo Lanyo sem más, mint a helyi csempészhálózat feje, aki ráadásul a Janukovics kormánytól örökölt hatalommal is visszaélhet. Egyes források szerint az általa vezetett bandának a helyi rendőrségben is vannak tagjai.
Ezt elégelhette meg az a maroknyi Jobb Szektoros, akik az önbíráskodás útjára léptek szombaton.
Ukrajnának már korábban is meggyült a baja a szervezettel, amikor integrálni szerették volna harcoló tagjaikat az ukrán hadseregbe. Az Ukrán Önvédelmi erőknek azonban esze ágában sem volt egybeolvadni a hadsereggel, hisz a korrupt bürokráciával szembeni ellenérzésük még mindig megvan és természetes módon még bizalmatlanok az új kormánnyal szemben is. Azonban ez csak az egyik oka volt annak, hogy megtagadták az integrációt. A másik ok az volt, hogy összeszokott, rendkívül hatékony, és harcedzett alakulatokról van szó, melyek felhígítása nagy veszteségeket okozott volna Ukrajnának.
Az ukrán helyzetben szükség van a Jobb Szektorra és annak harcosaira, hisz nélkülük Putyin már Kijevet taposná. Aki attól fél, hogy túl nagy hatalomhoz jut a PS, az megnyugodhat. Még ha kormányra is kerülne Jaros, nem csak hogy a német náci párttól, vagy a magyar nyilasoktól, de még a Jobbiktól is nagyon messze állna, nem csak az ideológia, de a radikalizmus tekintetében is.
By Szat
