Számtalan olyan posztot és egyéb bejegyzést olvastam mostanában a közösségi site-okon, mely rosszalló megjegyzéssel illeti a menekült férfiakat, kiváltképp azokat, akik Szíriából érkeztek. A posztok azt akarják sugallni, hogy ezek a férfiak gyávák, mert nem otthon harcolnak, hanem csirkeként menekülve, kétségbeesetten próbálnak eljutni Európába, Németországba.
Első olvasatra egyet is lehet ezzel a feltevéssel érteni, hisz nem illik férfiként elsőnek elhagyni a süllyedő hajót, vagy gyáván a nők háta mögé bújni, illetve hátat fordítani az ellenségnek. Pedig ezek a barbárok éppen ezt teszik (irónia). Akkor mégis, mit keresnek itt a szír férfiak? Miért nem harcolnak otthon a szabadságért?
A válasz olyannyira összetett, mint az emigránsok tömege. Van köztük mindenféle. Szíriai, afgán, líbiai, indiai stb... Vegyük például egy indiai férfi esetét. India nem éppen egy idilli állam. Mi európaiak biztosan élvezni fogjuk, ha oda látogatunk, hisz felette állunk annak a nyomornak és összevisszaságnak amely abban az országban helyet kap. Indiában rengetegféle és fajta népség él, akik rengetegféle fajta nyelvjárással, nyelven beszélnek. Ezeknek a csoportok sokszor a többi csoporttól elkülönülten működnek, törvénykeznek és büntetnek. Emlékezzünk csak az erőszakra ítélt nőkre (2015-ös eset).
Olyan is előfordul Indiában, mikor muzulmán és hindu csoportok esnek egymásnak (PI élete! Láttad?), és egyik a másikat lemészárolja. Ilyenkor mondhatjuk-e a muszlim indiai férfinak, hogy te szégyentelen gyáva alak, miért nem harcolsz otthon a szabadságért?
Már látom is hogyan védekeznének egy vita alkalmával azok, akik szentül hisznek ezeknek a posztoknak és mélyen egyet is értenek velük: Itt nem az indiaiakról, a szírekről van szó, akik a tömeg jelentős részét alkotják. Nyomós érv. Szíriában háború van, a háborúban pedig a férfiak harcolni szoktak.
Azért mégse ennyire fekete, vagy fehér a dolog. Szíria helyzete nem ugyanolyan, mint például Ukrajnáé. Az ország lakói Szíriában nem egy külső ellenséggel harcolnak, ott polgárháború zajlik, ami ráadásul három frontos. Egyik oldalról ott van az oroszok által támogatott Asad rezsim, a másikon pedig a Nyugat által segített lázadók. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet még - jó horgászként - az Iszlám állam is a zavarosban pecázva öli mind a két oldalt.
Az első kérdés az: Melyik oldalra álljon menekült szír férfi, hogy megvívja a szabadságért folytatott harcot ahelyett, hogy a négy éve tartó harcok elől Európába meneküljön? Én (a saját nézeteimből kiindulva) azt mondom álljon és harcoljon a lázadók oldalán, mert ők képviselik a szabadságot Szíriában. Más (lehet éppen az ilyen menekültek ellen uszító posztok írója) Asaddal és az oroszokkal szimpatizál. Ő azt mondja, harcoljon a kegyetlen lázadók ellen, mert a szabadságot Szíriában az Asad rezsim képviseli.
A lényeg, az hogy akár egy magyartól sem lehet elvárt, hogy egy polgárháborús helyzetben az ember civilként oldalt válasszon, hogy saját honfitársait ölje, csak azért mert egyes idióták azt képzelik, a szabadság az amit ők annak látnak. Ugyanígy lehetnek most a szírek is akik (például) Asad behívói miatt hagyják el az országukat.
Egy másikféle (gyakori) a magyar köztudatban élesen jelen lévő téma a gyerekeiket barbár módon a kerítés felett átdobáló szírek. Mégis, hogy lehetnek ilyen szemetek, hogy a legfontosabb kincsüket a gyermeküket teszik ki veszélynek azzal, hogy áthajítják a kerítésen őt? Aki ilyet kérdez az elfelejtette mit tanult történelemórán, vagy egyszerűen nem elég tájékozott.
Fotó: preceden.com
A második világháborút megelőzően lezajlott egy népirtás Kelet-Európában melyet a szovjetek (orosz vezetéssel) követtek el. Holodomornak nevezik, amely a kelet ukrajnai területeket érintette. Az 1930-as években történt amikor is az oroszországi szovjetek begyűjtöttek minden élelmiszert a kelet ukrajnai "kulákoktól" és körbezárták a falvakat. Még a vonatok sem álltak az éhezők közelében. Ezekre a mozgó vonatokra dobálták fel az emberek a gyermekeiket, a jobb sors és az éhhalál elkerülésének reményében.
A Holodomor következtében 6-7 millió ember halt éhen.
By Szat
