A méltán népszerű angol televíziós sorozat a Doctor Who legújabb évadának 8. részét néztem meg a csütörtökről péntekre virradó hajnalon. Maga a történet (ami két részen át tartott) nem fogott meg, ha egészében tekintem, átlagos volt. Mégis volt benne egy nagyon fontos momentum, amely számomra rettentően értékes és elgondolkodtató, mely megerősítette bennem a világról alkotott képet.
Fotó: pamelageller.com
A történet végén a Doktornak volt egy fontos monológja a radikalizmusról, amelyet párbeszédbe belecsomagoltak, de a mondanivaló súlya inkább a Doktor szavain nyugodott, ezért mondanám monológnak. Nem fogom idézni. Akinek van ingere hozzá, az nézze meg, és ha rendelkezik kellő intelligenciával, jóérzéssel meg fogja érteni. Az viszont vitathatatlan, hogy az epizód, amely meg van fűszerezve egy kis MAD doktrínával is, és az egymástól merőben különböző kultúrák nehézkes együttéléséről szól, rendkívül aktuálisra sikeredett. Rávilágít arra, hogy a terrorizmus kis csoportok eszköze, melyek nézeteit nem vallja az a nagy közösség, faj, kultúra, vagy társadalom, amelynek ők a tagjai.
Sajnos ennek a résznek az aktualitása még péntek este megmutatta magát. Párizsban akcióba léptek a muzulmán szélsőségesek. A történtek azonnal felkavartak. Elfogott a düh érzése. Rettentően felbosszantott az, hogy ezek az alkalmazkodásra képtelen emberek az én földemen (az én Európámban), veszik a bátorságot, és embereket gyilkolnak, csak azért, mert az ő nézeteik szerint mi európai emberek hitetlen kutyák vagyunk, akiknek az élete kutyányit sem ér, amit elvenni dicsőség. A történtek természetes módon megerősítették az arabok iránti ellenérzésemet.
Nem eszik ilyen forrón a kását.
Mindenki ismeri a közhelyet: az erőszak erőszakot, a gyűlölet gyűlöletet kelt. Még aznap este megtámadták és felgyújtották a Calais-i menekülttábort, amire – valljuk be – számítani lehetett. Hisz a gyűlölet gyűlöletet szül. De nem eszik ilyen forrón a kását.
Én nem vagyok hajlandó a terroristák céljait szolgálni, vagy az akaratuk szerint cselekedni, gondolkodni, érvelni. Aki megnézte a fent említett epizódot, az már képben lehet, hisz tudja, hogy mi a célja a terroristáknak. Az tudja, hogy a terroristák miért gyilkoltak Párizsban. Egyetlen dolog hajtotta őket, a gyűlölet. Azért öltek, mert utálnak minket, azért öltek, hogy mi is utáljuk, gyűlöljük őket. Azért öltek, mert szent háborút akarnak a keresztényekkel, akiket el kell pusztítani, hisz hitetlenek. Az, hogy mi utáljuk, gyűlöljük őket, nekik megfelel, a céljaik eléréséhez szükséges, hisz az ember általánosít és nem egyedül a terroristákkal szemben lesznek rendkívül negatív érzései, hanem azzal a népcsoporttal szemben, amelyhez azok tartoznak. Ez esetben az arabokkal, muzulmánokkal szemben.
Ez a terroristák egyik célja, amelyet ha elérnek, radikalizálni tudják az egyébként békés és passzív társaikat is. Mert ha mi gyűlöljük az összes muzulmánt, az összes muzulmán gyűlölni fog minket, így gyűrűzik és torkollik önmagába az ördögi kör és vezet eddig példátlan események felé, ahogy azt Ferenc pápa is megmondta.
Nem vagyok hajlandó...
De én nem vagyok hajlandó gyűlölni a muzulmánokat. Nem vagyok hajlandó a terrorszervezetek kezére játszani, hogy saját elvadult ideológiájukat elterjeszthessék saját nemzetük, fajtájuk egyébként többségében békés tagjai között. Nem fogom agyonverni, vagy elzavarni a szír menekülteket, csak azért mert pár elvetemült bűnöző a biztonságomat veszélyezteti. Én ezeket az elvetemült bűnözőket fojtom el még csírájában.
A menekültek, ugyanezek elől az elvetemült emberek elől menekülnek, akik őket sem kímélik. Ugyanúgy elvágják a torkukat, lelövik őket, vagy felrobbantják. Szar dolog az, ha az életveszélyből elmenekülve ellenállással, gyűlölettel és erőszakkal találom szembe magam. Aki nem ért ezzel egyet, az nézze meg a No escape c. filmet, annak is az utolsó előtti jelenetét. Ott megláthatja, hogy a menedékjog milyen súlyos kérdés lehet valójában.
A francia zászló lesz a divat.
Európa gyászol. Az ISIS-nek sikerült szíven találnia őt. Minden nemzet együttérzését fejezte ki szinte azonnal. Francia zászló díszeleg szinte mindenhol az interneten, sőt a Google fekete szalagot tűzött ki a kezdőoldalára.
Persze, meg kell gyászolni a terrortámadás áldozatait. Persze, ki kell fejezni az Iszlám Állam elleni ellenérzésünket, de ez az egész akkor is álszentség. Helyezkedjünk az ukránok szemszögébe most, és nézzük onnan ezt, Franciazászlós történetet.
Ukrajnában, a nem kevésbé radikális orosz vezetésnek köszönhetően, körülbelül hatezer katona – önjelölt és hivatásos – halt meg a fronton (csak ukrán oldalon). Tegnap előtt csak öten. Minden egyes nap ki kellene tűzni a fekete szalagot. Minden nap tele lehetne az internet az ukrán zászlóval. Azonban Európa hozzászokott már ehhez, érzéketlenné vált az ukránok tömeges és folyamatos halálával szemben.
A következmények.
Ami megtörtént már megmásíthatatlan. Engem most a következmények aggasztanak. Az, hogy ki milyen előnyt akar majd kovácsolni a párizsiak halálából. A terroristákét már tisztáztuk, de rajtuk kívül van jó pár hasonlóan kártékony szervezet Európában, amely most hasznot húzhat ebből a dologból. Ilyen a magyar kormány is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Orbán Viktor megerősíti-e pozícióját a gyűlölködő magyarok körében azzal, hogy saját kerítésépítő, gyűlöletkampányos cselekedeteit a párizsi tragédiával igazolja.
Az már biztos, sokkal több rendőr és katona lesz az utcákon, és a végén talán kerítést is építünk a Schengeni határokra. Az is biztos, a NATO növelni fogja jelenlétét Szíriában és hatalmas csapásokat mér majd az Iszlám Államra. A menekültek sorsa is nehezebbre fordul, legyenek ők „gazdasági bevándorlók” akik a nyomor, vagy valódi menekültek, akik a halál elől menekülnek.
A legsúlyosabb következmény az egymásra mutogatás lehet. Hisz valahonnan megszerezték a fegyvereket, valahol bejutottak Európába, valamelyik tagország állampolgárai voltak, stb, stb. Az egymásra mutogatás széthúzáshoz vezethet, akár a Schengeni határok eltörléséhez, a zóna megszűnéséhez, ami valljuk be, nem válna Magyarország hasznára.
Az Uniónak most össze kell fognia, még szorosabbra kell fonnia tagországai között a köteléket, hogy az egységes szabályozások nyomvonalait követve hatékonyan tudjunk védekezni (együtt) a radikális, az európai értékeket veszélyeztető csoportok ellen. Hogy egységes fegyvertörvénnyel akadályozhassuk meg a fegyverhez jutást, hogy közös határőrséggel védjük külső határainkat, hogy a terroristák ne tudjanak beszivárogni közénk.
By Szat
