Ez a kérdés foglalkoztat, mikor a figyelmem nap mint nap a kormányra és az elszivattyúzott adómilliárdokra terelődik. Biztos vagyok ilyenkor abban is, hogy ez a kérdés honfitársaim millióiban fogalmazódik meg hasonlóképpen, midőn őket is a szélütés kerülgeti, mikor híreket olvasnak, néznek, vagy hallgatnak.
Az hagyján, hogy Orbán meg akarja mondani hogyan éljünk, hogy a szabad és független sajtó elleni nyílt fellépésével, és a rendfenntartó szervek segítségével be akarja fogni a szájunkat, de hogy az adó-pénzünkön hizlalja a kis birodalmát és önnön saját magát, az nemcsak felháborító, megbocsáthatatlan bűn, de még a hazaárulás fogalmát is nagyon mélyen kimeríti.
Lehet, hogy ez közhely mostanság, de egy magyar hazafinak ordítania kellene nap, mint nap egészen addig a pillanatig, míg Orbán és bandája - most már szó szerint - a vérünket szívja.
Ha valaki nem látja át, annak elmagyarázom, hogyan működik az Orbán féle adó és uniós fejlesztési támogatás szivattyú.
0. Törvénykezés:
Addig semmi sem veheti kezdetét, amíg olyan politikai és jogi környezet van Magyarországon, amely potenciálisan megakadályozhatja az Orbán kormányt abban, hogy Magyarország költségvetési és egyéb bevételeit saját gazdasági érdekszférájának bankszámláira juttassa.
1. Forrásteremtés.
Első körben a kormánynak fel kell töltenie a költségvetést forint ezer-milliárdokkal, ahhoz hogy azt a lentebb ismertetett módszerekkel később majd ellopja. Erre több lehetősége is van. Az egyik az, hogy különféle adókat vet ki a gazdaság azon szereplőire, akiket egyébként a lakosság szemében az állami propaganda segítségével demonizálhat. Ilyenek a bankok, a multik, stb, stb.
Tök mindegy azonban, hogy távközlési, bankadó, vagy áfaemelés az ami a kedélyeket borzolja, a végén a pénz így is úgyis a lakosság zsebéből vánszorog az államkasszába.
2. Altatás.
A támogatottság látszatát meg kell őrizni, így a kormánynak, jó sok szájat be kell fognia azzal, hogy betömi őket némi pénzel.
Jól hangzik például a családi adókedvezmény, főként a nagycsaládosok szemszögéből. Több százezer forint spórolható meg évente az államkasszából be nem fizetett szja formájában. Azonban ez nem is olyan túl nagy pénz, ha jobban belegondolunk.
Mert mennyit is kell valójában "visszafizetnie az államnak"? Ha a statisztika szemszögéből nézzük nem túl sokat. Magyarországon 2015-ben az egy nőre jutó gyermekszám alig haladta meg az 1-et. Ez azt jelenti, ha ma Magyarországon kb fele-fele a nők és a férfiak aránya, csak az ország fele képes reprodukálni saját magát. Így a 3-nál több gyermeket nevelő családok aránya sem haladja meg 9%-ot. Ez azt jelenti, hogy a családokban élő gyermekek átlagos száma sem túl nagy, így a be nem fizetendő szja mértéke is eltörpül az egyébként világviszonylatban gigantikus többi magyar adónem kumulált összegéhez képest.
De ugyanez a helyzet a 10+10 millióval is. Közelebbről megvizsgálva, szinte biztos vagyok abban, hogy számtalanszor 10+10millió fog kormányközeli vállalkozók zsebébe vándorolni, akik egész véletlenül az építőiparban, vagy az ingatlanpiacon tevékenykednek.
3. Terelés.
Vannak olyan honfitársaim, akik az áltatásnak is ellenálnak, és pontosan tudják azt, hogy amit Orbán csinál az nem helyes. Őket el kell bizonytalanítani ebben a meggyőződésükben, miközben a kormány másra tereli a figyelmet.
A "minden a legnagyobb rendben van" propaganda mellett erre a legalkalmasabb eszköz ismételten csak mások demonizálása. Meg kell mutatni a népnek az ellenséget Brüsszel, a migránsok, Gyurcsány képében, hisz az ellenségem ellensége a barátom.
A közös ellenérdekelt reflektorba állítását követően egy kis félelemkeltés következik, hisz egy mezei magyar paraszt addig nem veszi fel a számára tálcán kínált témát, amíg annak tárgyától, szereplőitől nem érzi magát fenyegetve.
4. Helyzetbe hozás.
Ennél a pontnál nem elég a megfelelő embereket a megfelelő pozícióba állítani. A megfelelő pénzeket a megfelelő helyre kell mozgósítani, ahhoz hogy azt megfelelő emberek, a megfelelő helyen, megfelelően le tudják nyúlni.
5. A nagy lenyúlás.
Na ennek több módozata és foka is van, attól függően, hogy adót nem fizetünk be, uniós támogatást kapunk, vagy a költségvetés terhére jutunk bevételhez.
Ezen utóbbihoz állami támogatások (stadionépítések) vagy állami vásárlások formájában juthatunk. Itt kapcsolódik össze a fentebb felsorolt összes szint, melyek indokolják azt, hogy a kormány az emberek tájékoztatásának céljából hirdetési helyeket vásároljon, kerítésre kőltsön, szakértőket fogadjon, tanulmányokat vegyen.
Egy szó mint száz, én sajnálom az adóforintokat azoktól a vállalkozóktól akik az Orbánkormányok ideje alatt szolgáltatnak érte. Sajnálom, hogy nem az egészségügybe, vagy a fiatalok itthon tartására költik ezt a pénzt, arra hogy ne forogjon minden nap a fejemben az a mondat, hogy: "de jó is volna elhúzni innen a retkes picsába".
