Míg Pesten a jó nép Orbán Viktorral és beszédével volt elfoglalva, a reggeli eseményeket böngésztem, hátha találok valami ütős hírt a Március 15.-i ünnepségek valamelyikén kirobbant tömegverekedésről. Ám sajna semmi, néhány lökdösődés, csúnya szavak, kreatív ellenzéki táblák. Kedélyemet az Orbán beszéd előtti kisebb balhé vidította:
(A közmédiában persze egy másik országot láttam, de erről máskor…).
Egész lassan eljött az ebéd ideje is, mikor az asszony szólt, hogy elfogyott a kenyér, kellene ásványvíz és estére meg holnap reggelre sem volna rossz némi felvágott. DE HÁT MA VASÁRNAP VAN! Persze nem voltam kétségbe esve, hisz olyan kistelepülés az otthonom, ahol jellemzően 200 négyzetméter alatti alapterületű üzletek vannak.
Autóba pattantam és körbenéztem a faluban melyik üzlet tulajdonosa(i) vette/vették a fáradtságot, hogy nyitva tartsák az üzletüket vasárnap. Pénz beszél – gondoltam – nem érhet meglepetés.
A kedvenc kisboltomba mentem. Természetesen itt a tulajdonos volt a pult mögött, mint rendesen a hét napjainak 30%-ában, nem is csalódtam. Csak kenyér nem volt, ezért kénytelen voltam átmenni egy másikba, ahol számomra egy tök ismeretlen ember fogadott. Biztos ő volt a tulaj. A kenyeret megvettem.
Azonban nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom. A beszerzés megtörtént, már nem akartam vásárolni, mégis bementem egy harmadik kisboltba is, ahol hárman szoktak dolgozni. Kíváncsi voltam, ott valóban egy egész famíliát találok-e majd. Láss csodát, a felvágottas pult mögött anyuka (feltételezésem szerint), a kasszánál pedig egyik testvér tanítja a másikat a NAV pénztárgép használatára.
Hogy honnan tudom, testvérek voltak? Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, mintha csak ikrek lettek volna.
A legszörnyűbb mégsem az, hogy a (tulajdonos) családok dolgoznak vasárnap, és nem a templomban ülnek, vagy vallási műsorokat néznek a TV-ben miközben önkívületi állapotban imádkoznak, hanem hogy az a nem kevés ember, akikkel találkoztam ma a bevásárló körutam során (velem egyetemben), nem a családjukat preferálják a (10 perces) bevásárlás helyett.
Kíváncsi vagyok arra is, hány Tesco alkalmazottal találkozom ma a vasárnapi mise alatt… de erről majd máskor.
By Szat
