Átpolitizált Eurovízió

Gundel totál hülyét csinált magából és a Dunából azzal, hogy egyszer sem tudta helyesen kiejteni az Euróvízió győztesének nevét. Az este végére vagy 30-40 alkalommal kimondta: "Jamala" holott Dzsamalának kell ejteni. Ez azért is rettentően zavaró mert Mans és Petra, a két műsorvezető végig helyesen ejtette a tatár hölgy nevét, amit Gundelnek hallania kellett.

Fotó: BBC

Azért azt én sem gondoltam volna, hogy Ukrajna ezzel a dallal győzhet. Hisz valljuk be nem egy kifejezetten populáris szerzeményről van szó. Igaz az ember beleborzong Jamala (Dzsamala) előadásába már az első 15 másodpercben, és két katartikus pillanat is van a számban, én mégis abban a hitben voltam, hogy a népnek, az embereknek sokkal nagyobb élvezetet nyújt egy könnyed popzene. Például mint a Pioneer, vagy az osztrák kislány Európa velejét megfogó francia dala.

Politika mentes versengés:

A szervezők gondosan ügyeltek arra, nehogy beszivárogjon a dalverseny sugározandó képébe az európai aktuálpolitika. Szerencsére a zászlómizéria, Oroszország hőbörgése (voltak próbálkozások Jamala kitiltására a versenyből) ellenére ez nem sikerült.

Álszent dolognak tartom a közvélemény, az aktuálpolitika mellőzését, mivel úgy hiszem, hogy a legértékesebb alkotások szinte mindig feszegetnek valamilyen határt, vagy éppenséggel átlépnek azon. Ez a határfeszegetés lehet akár politikai indíttatású, a nyomor előli menekülési vágy kivetülése, vagy az uralkodó társadalmi rend elleni lázadás.

Az Euróvíziónak is inkább Európa aktuális, kollektív lelkiállapotát kellene kifejeznie, ami természetes módon sokszor eltér a versenyen indított szerzemények témaválasztásától. Én például már túlcsordulok a together, love, only one szavaktól.

Annak ellenére, hogy a svédek ennyire rettegtek az átpolitizálástól, az egyik nagy-döntős kisfilmjükben egyáltalán nem félreérthető utalást tettek az euroszkepticizmus elítélésére, ezzel adva europárti üzenetet a nagyközönségnek. Mi ez ha nem átpolitizálás.

Európa beintett az oroszoknak:

Hiába a nagy esélylatolgatások, Oroszország csak a harmadik helyen végzett úgy, hogy nagyot hajrázott Ukrajna mellett a közönségpontokért. Harmincnyolc ponttal többet kaptak, ez azonban kevés volt még a második helyhez is, hisz a szakmai zsűrik annyira nem díjazták Szergey Lazarev előadását.

A műsor után figyeltem a reakciókat és legalább 30 percen át olvasgattam az Eurovízió hivatalos honlapjára írt kommenteket. Vegyes volt, és korántsem politikamentes. Előszőr persze a háborgók voltak többségben, lehettek is, hisz elég sokan voksoltak az orosz dalra.

Forrás: www.eurovision.tv

Ma reggel megsasoltam az orosz internetes médiát is, ahol már felbukkantak olyan kifejezések is a reggel folyamán mint:

politikai töltet
Jamala megsértette az Eurovízió szellemét
visszamenőlegesen ki kell zárni az ukrán dalt

Fotó: BBC

Úgy látszik a propaganda gépezet nyöszörögve, de lassan beindul, hogy enyhítse a vereség fájdalmát. Olybá tűnik a politikusoknak jobban fájhatott mint a népnek. A közönség szavazatokat látva, az Euróvízió keleti közönsége egész más véleményen van. Ukrajna 12 pontot, Oroszország pedig 10 pontot adott a másiknak. Ez a tény cáfolja azt az állítást, hogy nincs helye az aktuálpolitikának ebben a versenyben, mert mi más fejezhetné ki jobban azt az értékrendet, amit az Eurovízió közvetít, mint a közönségszavazatok a két szembenálló ország esetében.

Freddie a 19. helyen:

Az eredményünk meglepő volt, és feljebb vártam a Pioneer-t. De úgy látszik, hiába a jó hangzás és a fülbemászó dallam, az erős mezőnyeben ez most nem volt elég. De ezt nem vereségként kell felfogni, hisz nem egy szar zenét pontoztak le, hanem egy nagyon erős mezőnyből nem sikerült kitűnni.

Fotó: mashable.com

Megjegyzem: azért kíváncsi lettem volna arra, mégis hogy teljesített volna a Parno Graszt, a maga nagyszerű egyszerűségével.

Nagyon merem remélni, hogy jövőre már leszakad az Orbáni éra befolyása a dalválasztásról és végre a Magyarság által kitermelt remekmű jut majd ki a versenyre.