Már hozzászokhattunk, hogy a Közel-Keleten mindig forr a levegő. A huszadik században és az ezredforduló után is voltak az arab félszigeten a világ sorsát jelentősen befolyásoló konfliktus. Legutóbb Szíriában tört ki a mind a mai napig lezáratlan polgárháború. Most éppen Jemenben folynak harcok, a húszi lázadók és a kormányerők (szunniták) között.
Fotó: workers.org
Vajon miért folyhat a harc? Hát persze, hogy az olajért, hisz a föld olajkészletének 57% a térségben található. De ne legyünk naivak, hiszen a helyi húszi lázadóknak nem hoz rendelkezési jogot az olaj felett ez a háború. Függetlenül attól, jogosan lázadtak-e fel a regnáló hatalom ellen vagy sem, és mi volt a lázadásuk valódi oka.
Az egész konfliktus csakis és kizárólag az olaj áráról szól. Egész egyszerű a kiinduló képlet. Azoknak az országoknak, melyek olajszükséglete nagyobb annál, mint amennyit kitermelnek, jól jön az olcsó olaj. Azoknak, akik többletet termelnek belőle, jól jön, ha az drágább. Az olaj iránti kereslet viszonylag stabil, kiszámítható, nem változik hektikusan, ezért annak árát a kínálat határozza meg.
Amikor egy közel-keleti ország kiesik a kínálati oldalról – háború, vagy embargó miatt (lásd Irán), értelemszerűen a kínálat kieső részét a többiek (az USA, Oroszország, Szaúd-Arábia, stb) osztják fel maguk között. Most, hogy az USA az Oroszországgal szembeni szankciók szellemében a Közel-Keleten is szövetségesekre találva növelte az olajpiaci kínálatot, így leverve az árakat, az energiamogul orosz gazdaságnak oda ütött, ahol az a legjobban fáj neki. Az orosz költségvetés 100 dolláros hordónkénti olajárral készült.
Nem csoda, ha Putyin mindent bevet, hogy növelje az olaj világpiaci árát. A közel-keleti konfliktusok kapóra jönnek neki. Oroszország Szíria esetében közvetlen okozója a polgárháború elmélyülésének, ugyanis megvétózta az ENSZ biztonsági tanácsában a helyzet stabilizálását célzó határozattervezetet és hadihajókat is küldött a térségbe. Jogosan merül hát fel a gyanú: az oroszok Jemen esetében is a háttérben munkálkodnak.
Jemen határos Szaúd-Arábiával és maga is olajexportőr (legalábbis az volt fénykorában). A mostani konfliktus nem csak az olajárat verheti fel, de a szaúdi kitermelést is veszélyezteti. Sőt Jemen a Vörös tenger kijáratánál fekvő Báb-el-Mandeb szoros tekintetében is negatív befolyással lehet az azon átmenő tengeri olaj és gázszállításra, tengeri kereskedelemre. Többek között ezért is avatkozott be a szomszéd állam a harcokba még azok csírájában.
Putyin az arab liga csúcstalálkozójára küldött levelében a konfliktus békés eszközökkel történő rendezésére szólított fel Jemen esetében, továbbá szerinte a külső beavatkozást mellőzni kell. A szaúdi külügyminiszter eléggé keményen reagált. Kifejtette: felháborító ez az álszentség Putyin részéről (nem Ukrajna miatt), miközben az oroszok fegyverekkel támogatják a Szíriai rezsimet, amelyeket azok saját népük ellen fordítanak. „Putyin úgy beszél a közel-keleti problémákról, mintha nem is befolyásolná azokat.” – mondta a szaúdi külügyminiszter.
Oroszországnak erős érdeke, hogy destabilizálja a térséget, ugyanis, amint Irán visszatér kínálatával az olajpiacra, csökkentő hatással lesz az olaj világpiaci árára, amelytől a szankcióktól haldokló orosz gazdaság garantáltan padlót fog fogni. Irán gázkészletei is hatalmasak, amelyek akár ki is válthatják az orosz gázt Európában. Az Irán elleni szankciók eltörlése lehet az Oroszország elleni gazdasági hadviselés következő „atomcsapása”. Vajon mit lép erre Putyin?
By Szat
