Korábbi posztjaimban csak az orosz űrkutatás hibáit és kudarcait emeltem ki. Most azonban, kénytelen vagyok újraértékelni a véleményemet Oroszország mai és múltbéli szerepéről, melyet a nemzetközi űrversenyben töltött be.
Fotó: yuzhnoye.com.
Tehát el kell, hogy mondjam, a véleményem az orosz (tisztán orosz és nem szovjet) űrkutatásról egy képzeletbeli skálán mérve még a korábbiaknál is lesújtóbb. De ez a cikk nem az oroszokról szól, úgyhogy hagyjuk is ezt a témát.
A szovjet űrprogram a Szovjetunió felbomlásával felosztódott. Azok az űrkutatási létesítmények, gyárak és technológiák, amelyek Ukrajna területén voltak, átkerültek Ukrajnához. Számos az űrkutatással foglalkozó szervezetről, és vállalkozásról van szó, melyek nem csak műholdakat, vagy űrvécét fejlesztenek, hanem hordozórakéták építésével, korszerűsítésével és kifejlesztésével is foglalkoznak.
Az Ukrajna által 1991 óta épített űrrakéták fajtái:
- Ciklon-2
- Ciklon-3
- Zenit-2
- Zenit-3SL
- Zenit-3SLB
- Mayak
- Dnipro
- Antares
- Vega
- Mikrospace-2
Ezeknek a rakétáknak bizonyos fajtáit a 90-es évektől kezdődően Bajknurból (Kazahsztán), az oroszországi Plesetsk-ből, később az Odüsszeia platformról a Csendes óceánról és a Jasznij-ból (szintén oroszországi) lőtték fel. Az ukránok a fentebbi kilövőpontokról összesen 143 rakétát bocsátottak fel mióta létezik különálló űrkutatása, ami meglepő. Bevallom erről eddig én sem tudtam az égvilágon semmit.
Ami még érdekesebb (számomra biztosan), hogy ezeket a hordozórakétákat 30% nagyobb energiahatékonysággal (a Cape Canaveral-inél) lehet fellőni az egyenlítő térségében, köszönhetően a föld forgásának. Ezért is indítottak sok ukrán Zenit hordozót az Odüsszeia platformról. Az Odüsszeia eredetileg fúrótorony volt, melyet a 90-es évek második felében alakítottak át kilövőállomássá. Ezt az állomást a Sea Lunch konzorcium üzemelteti, amely orosz, amerikai, és ukrán cégeket tömörít. Egyes források szerint a svájci Sea Lunch AG 95%-os orosz tulajdonban van, amely a Sea Lunch konzorcium, úgymond főhadiszállása. 2014-ben lőtték fel az utolsó Zenit-3SL típusú hordozót az Odüsszeiáról sikeresen.
Fotó: sea-launch.com.
Érdekes, hogy Oroszország egy pár éve már az ukrán Zenit rakéták kiváltását tervezi az új fejlesztésű Angara nevű hordozórakétával. Pont egy ilyen robbant fel 2015. áprilisában Plesetsk-ben. A Zenit rakétacsalád (főként a Zenit-3SL) ezidáig orosz hajtóműveket használt. Ám ez a koprodukció manapság nem megy zökkenőmentesen, sőt úgy néz ki, hogy le is állt. Ukrajnában kb. egy éve törvény tiltja, hogy bizonyos iparágakban ukrán vállalatok együttműködjenek orosz vállalatokkal nemzetbiztonsági okok miatt. Ilyen iparág az űrkutatás is.
Az ukránok most új irányba indultak el, hisz megvan a szaktudásuk, a technológiájuk, a kapacitásuk a rakétaépítéshez és arra törekszenek, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal, így a legolcsóbban lőjék fel azokat. Ez az oka annak, hogy az ukrán űrkutatás az egyenlítő menti fellövést preferálja a legújabb projektjében, amelyet Brazíliával közösen folytat. Új teljesen ukrán rakétát fejlesztenek Ciklon-4 néven, amelyet egy brazíliai kilövőállomásról, az Alcantra Launch Center-ből fognak indítani.
Fotó: nkau.gov.ua.
Egy másik példa az új irányra az Antares hordozórakéta, melyet Amerikának fejleszt a Yuzhnoye dnipropetrovszki ukrán vállalat. Ezt a rakétát már tesztelték, ami balul sült el a régi (modernizált) orosz típusú hajtóművek miatt, melyeket az amerikaiak le fognak cserélni, egyes hírek szerint szintén orosz (vadonatúj) "motorokra" (ezen kívül mindent az ukránok gyártanak).
De ezek csak gyöngyszemek a számos ukrán űrprojekt közül.
By Szat
