Az elvándorló magyarok célországa általában Anglia, vagy valamelyik a mienknél jobb életkörülményeket biztosító ország, de azért vannak kivételek. Itt egy igaz történet a magyar hatóságok tehetetlen működéséről és egy apa kálváriájáról, aki kétségbeesetten próbálta meg visszaszerezni gyermekeit.

Fotó: i.ytimg.com.

Zoltánnak két kislánya volt, akiket az első és egyben utolsó feleségétől történt elválását követően a bíróság, a feleségnél helyezett el. Bár ex-feleségével rossz viszonyban volt, a gyerekekkel rendszeresen találkozott. Ez ellen feleségének sem volt semmilyen kifogása.

Hogy megérthesse Zoltán, nagyjából egy évvel ezelőtt kezdődött kálváriáját, ejtenem kell pár szót az egész hátteréről, a válását beindító eseményekről, ex-feleségének viselkedéséről. Szilvia nagyjából három-négy évvel ezelőtt kezdett el érdeklődni az indiai, és az arab férfiak iránt. Még házas asszonyként kezdete internetes chatprogramok segítségével ismerkedést. Korábban is voltak kilengései – Zoltán családjának elmondása szerint – de ez utóbbi keresztbe tett a házasságának és a férjével való jó viszonynak, és ezen kicsapongása áll a most fennálló tragikus helyzet hátterében is.

Szilvia két lánygyermekével együtt kb. egy évvel ezelőtt Algériába költözött, elszakítva apjuktól a lányokat. Ott találta meg mostani párját (egy algériai férfit, aki muzulmán), akivel azóta összeházasodtak és egy fiút is szült neki.

Mindenkinek meg van a joga, hogy a saját maga által választott életet élje, még Szilviának is, de ahhoz neki sem volt joga, hogy a lányokat az apjuk beleegyezése nélkül vigye el egy másik országba. Ezzel bűncselekményt követett el, nem csak azért, mert semmibe véve volt férje jogait elrabolta saját gyermekeit, és a másik szülő kifejezett tiltása ellenére külföldre költöztette őket, hanem mert ezzel gyermekeit is veszélyeztette és mind a mai napig veszélyezteti.

Persze a magyar hatóságok nem sokat tettek az ügyben, hogy hazahozzák a gyerekeket, pedig Zoltán a gyámhivataltól kezdve, a rendőrségen és a külügyminisztériumon át minden szervet, még az algériai nagykövetséget is felkereste, hogy valamilyen eljárást kezdeményezhessen náluk. Azonban (gondolom már ön is sejti) nem járt sikerrel. Mintha süket fülekre talált volna, hiába a bűntett a rendőrség a gyámhivatalra, hiába a veszélyeztetés a gyámhivatal a rendőrségre mutogatott. A külügyminisztérium sem foglalkozott érdemben az üggyel. Sajnos Zoltán ez év májusában tragikus körülmények között elhunyt. A dolog morbidsága az, hogy csak halálát megelőzően két hétben lendültek mozgásba a hatóságok és idézték be Szilviát a rendőrségre, mivel megneszelték, hogy ügyintézés okán a hazautazását tervezte. Zoltán kierőszakolt egy gyermek elhelyezési pert is, bár az most már okafogyottá vált.

Szilvia férjével, három gyermekével együtt megérkezett Magyarországra, hogy újszülött gyerekét regisztráltassa itthon is (gondolom így magasabb összegű családi pótlékhoz jut majd, hisz fia is magyar állampolgárságot kap). Úgy tűnik Szilvia semmilyen számadással sem fog felelni tetteiért, hisz a rendőrségen történt megjelenését követően, férje vízumának lejártával távozik az országból, gyerekeivel együtt.

Ha nem világos önnek, miért veszélyezteti a magyar nő a lányait azzal, hogy elköltözött Algériába, most jól figyeljen.

1. Algéria mind a mai napig az iszlám terrorizmus által legfenyegetettebb térségek közé tartozik. Ebbe az országba a magyar külügyminisztérium nem javasolja az utazást, sőt az ország egyes részeit fokozott kockázatú besorolásba teszi.
   
   
2. A nők helyzete az iszlámban: Köztudott, hogy a nők a muzulmán többségű társadalmakban, jogaikban erősen korlátozottak. Sokszor férjük tulajdonát képezik csak, és nem tekintik őket emberi lényeknek. Mondanom sem kell, egy konzervatív muszlim családban egy keresztény (szabad) országban nevelkedett lánynak pokol az élet. Előfordul az is ezekben az országokban – mint Algéria – hogy a lánygyermekeket idejekorán alig 14 évesen, erőszakkal férjhez adják.
   Szilvia felvette a iszlám vallást...
   
   
3. Az oktatás színvonala: Szilvia anélkül lépett meg az országból, hogy kivette volna a gyerekeket az iskolából, és az óvodából. Állítása szerint a lányok járnak „iskolába” Algériában. De milyen is az algír oktatás? Elárulom siralmas.
   Még most is kényes téma ott a lányok oktatása, melyet a szélsőséges muzulmán csoportok erősen elleneznek. A lányok elleni iskolai atrocitások kiemelkedő számban fordulnak elő ebben az országban. Az iskolákban 1962 óta nagyon erős az iszlamizáció, és a gyerekek a szentkönyvek tanulmányozásával töltik a legtöbb időt, így a többi – főleg a reál – tárgyból értékelhetetlenül kevés tudást szereznek meg. Nyilvánvaló, hogy a magyar lányok ott semmilyen – európai értelemben vett – oktatásban nem részesülnek, és nem csak amiatt, mert nem beszélik az arab nyelvet.
   
   
4. A lányok elvesztik a lehetőséget, hogy szabad, választásokban és lehetőségekben gazdagabb életet élhessenek. Sajnos nem csak a kultúrájuktól, hanem emberi kapcsolataiktól is el lettek szakítva. Mióta odakint élnek, anyjuk folyamatosan titkolózik és a minimálisra csökkentette a kontaktust lányai és azok apja (és családja) között. De a kevés skype beszélgetésből is kikövetkeztethető volt, mi is a valóság.

Zoltán mesélte édesanyjának egyszer, hogy lányai könyörögtek, vegye le a facebookról a róluk készült képeket, mert az ott rossz dolognak számít és megüthetik a bokájukat. Mi ez, ha nem az elnyomás jele.

A 11 és a 6 éves kislányok, most eltölthettek egy kevés időt családjukkal. A családtagok elmondása szerint már most látszik a kislányokon, hogy el vannak maradva itthoni kortársaiktól. A kisebbik gyermek azt sem tudja mi az hogy jobb és bal. A lányok zárkózottan viselkednek, takarják magukat, és a 35 melegben sem merték kigombolni a legfelső gombot a gallérjukon. Magyarázatul azt adták: „azért, mert kint vagyunk az utcán”. Elég furcsa volt az is a családnak, hogy a lányok hófehérek (a kisebbik itthon égett le egy strandon), holott Afrikában élnek. Ez arra utal, hogy szinte napi 24 órában be vannak zárva – otthon ülnek,  csakúgy ahogy az egy arab nőtől el van várva.

Egy szó, mint száz, a lányok most elvesztették az utolsó szalmaszálat apjuk képében, aki hazahozhatta volna őket, hogy teljes életet élhessenek. Sajnos kénytelenek lesznek visszatérni a sivatag közepére a magyar hatóságok és főképp a gyámhivatal már megszokott töketlensége miatt.

By Szat