"Párizst látni és meghalni" tartja a mondás. Azért van még pár hely amiről ugyanezt el lehet mondani, úgyhogy itt van néhány elképesztő fürdőhely/medence, melyeket - isten is úgy adja - egyszer ki kell próbálni.
1. Bali (Indonézia), Alila villa
2. Costa Rica, Spring Resort and Spa
3. Görögország, Amirandes Grecotel üdülő
4. Görögország, Blue Palace Resort and Spa
5. Görögország, Elounda Gulf villák
6. Las Vegas, Golden Nugget
7. Maldív-szigetek, Huvafen Fushi
8. Indonézia, Ubudi Függőkertek
9. Chile, San Alfonso del Mar
10. Mauritius, Grand Mauritian Resort and Spa
11. Svájc, Hotel Cambrian
12. St. Lucia (Kis-Antillák), Jade Montain Resort
13. Szingapur, Marina Bay Sands üdülő
14. Spanyolország, Hacenda Na Xamena
15. Mexico, Capella Pedregal üdülő
16. Olaszország, Hotel Caruso
17. Thaiföld, Arany Háromszög üdülő
18. Thaiföld, Sarojin
19. Törökország, Mardan palota
20. Ausztrália, Crocosaurus öböl
És két ráadás az extrémen őrült embereknek, akik nem riadnak meg a mélységtől, és nem éreznek szorongást a szűk, zárt helyeken.
Nemo33
A belgiumi búvármedence 33 méteres maximális merülési mélységével sokáig a világ legmélyebb medencéje volt.
Egészen addig, amíg az olaszok meg nem építették ezt:
A háborúba induló férfiak (modernebb társadalmakban asszonyok is) mindig maguk mögött hagynak valakit. Ma már - a technikának köszönhetően - könnyebben tartható a kapcsolat az otthon maradtakkal, azonban régen csakúgy mint a második világháborúban az otthon maradt feleség nem küldhetett mást, csak leveleket a frontra.
"Levelek a frontra" címmel indított fotókampányt a Треті півні ukrán fotóstúdió. A stúdió projektjének keretei közt készülő fotósorozat a fronton harcoló ukrán katonák feleségeit, húgait/nővérit, illetve édesanyjaikat ábrázolja, akik tradicionális ukrán viseletbe öltöztek. Így üzennek a fronton harcoló szerettüknek.
Mióta megjelent a Vissza a jövőbe 2. része, generrációk álmodoznak/álmodoztak arról, hogy Marty McFly-ként repkednek majd légdeszkáikon. Az internet most azt sugallja a számunkra, hogy a fikció lassan valósággá válik. Ugyanis egyre több olyan próbálkozás lát napvilágot, amely működő megoldást kínál a légdeszkázásra. Legalábbis azok szerint, akik azt állítják megtalálták a megoldást, de hihetünk-e nekik.
Fotó: Lexus
Most a Lexus rukkolt elő egy vírusvideóval, amit a HVG tech rovatában láttam ma reggel. A videó nem mond sokat, de sejtet valamit:
Láthattunk már hasonló próbálkozást HUVr néven, melynek kampányában több híresség - köztük Tony Hawk a világhírű gördeszkás is részt vett. Egy promó videót készítettek a sztárokkal akik a légdeszkán libegtek. Mint később kiderült ez egy hatalmas nagy kamu volt, melyet Tony Hawk átverésnek (prank) titulált és bocsánatot kért érte.
Ennél komolyabb próbálkozás a Hendo Hoverboard amely a KickStarteren is bezsebelt (közösségi finanszírozás keretei közt) több mint 510 ezer dollárt. A dolog érdekessége, hogy a deszkát bemutató videóban ismétcsak Tony Hawk szerepel. Ez a "légdeszka" azonban nem működik a szabadban, csakúgy mint a mágnesvasutaknak ellentétes polaritású úttestre van szüksége, hogy lebeghessen, hisz a "légdeszka" nem más mint egy elektromágnes. Kíváncsi leszek lesz-e ebből valami, de szerintem nem a Hendo feltalálói alkották meg ezt a technológiát, ami nagyobb méretekben már jól bevált és használjuk is.
A Lexus légdeszkája a HVG elmondása szerint szupravezetőket tartalmaz, melyeket folyékony nitrogénnel hűtenek, és a deszkának ugyanúgy szüksége van pályára mint a Hendo-nak.
Hogy érthető legyen a technológia itt egy videó ami elmagyarázza a működés:
Olybá tűnik még kicsit várnunk kell, hogy Marty McFly-ként száguldozhassunk a légdeszkánkkal árkon-bokron át.
Ma kora reggel olvastam egy cikket a HVG-n, ami megdöbbentett. Nem azért, mert annyira sokkolt az információ amit megosztott velem, hanem azért, mert eddig azt gondoltam, ilyen semmitmondó hülyeséggel egy ilyen kvalitású lap nem foglalkozik.
A kedvesétől búcsúzó ukrán önkéntes. - Fotó: time.com.
A cikk lényege, hogy egy ukrán szakadár szóvivő nyilatkozva a Magyar Nemzetnek elmondja, csak a minszki megállapodásban látja a megoldást, hogy az ukránok folyamatosan lövik Donyeck városát (amire kénytelenek válaszolni szegény szakadárok), és sorozatosak az ukrán provokációk (melyekre szintén kénytelenek válaszolni), meg persze, hogy külföldi antifasiszták segítik a harcoló szakadárokat -köztük magyarok is.
Természetes, hogy külföldiek is megjelennek ilyenkor a harcoló felek oldalán. Rengeteg a zsoldos a világban és az olyan ember, aki szeretné azt megtapasztalni, hogy milyen lehet embert ölni. Ők csak pénzért, vagy a keményen kritizálható élvezet miatt vesznek részt a harcokban. Ha valójában vannak ott magyarok, ami még jobb magyar állampolgárok, biztosan csak elvétve. Ha ez igaz, akkor a magyar külügy közbenjárásával a hatóságok helyében felelősségre vonnám ezeket az embereket. Ugyanis szerintem vétenek a magyar törvények ellen.
Persze nem beszél arról a kedves szakadár szóvivő, hány orosz tank, egyéb hadieszköz, és az orosz hadseregben szolgálatot teljesítő orosz katona harcol az oldalukon, nem elvétve, hanem tömegesen.
Ajánlom az interjúkészítő figyelmében Simon Ostrovsky tényfeltáró dokumentumfilmjét/riportfilmjét, amely egyszerű hétköznapi eszközökkel bizonyítja azt, hogy egy orosz katona járt Ukrajnában, és jelen volt olyan területen, ahol harcok folytak.
Vice News: Selfie Soldiers: Russia Checks in to Ukraine
A videóban vázolt helyzet nem egyedi, rengeteg olyan a közösségi oldalakon közzétett és egyéb bizonyíték van, amelyek azt támasztják alá, hogy az ukrajnai háború valójában Ukrajna és Oroszország között folyik. Mint például az orosz specnaz katonák, és sok más orosz (állampolgár) hadifogoly esete.
Ez egy olyan háború, ahol a helyi adottságokat kihasználva, az orosz hadsereg néhány orosz nemzetiségű, ukrán állampolgár mögé elbújva, szakadároknak álcázva saját erőit, megszállta Ukrajna keleti részét. Ezt tények bizonyítják.
Ezzel szemben az orosz (és ezáltal a szakadár) retorika folyamatos ellentmondásba keveredik ezekkel a tényekkel, és propagandájukat az ukrán fasizmusra építik, ami persze nem létezik. Ebből tisztán látszik, hogy az előbb említett retorika hazugságokon alapszik, így nem lehet azt komolyan venni. Hogyan lehet egy olyan fél szavainak hitelt adni, aki az ellen a kormány ellen harcol, melytől elvárja, hogy biztosítsa a gázellátást, a nyugdíjakat és fizesse ki az elmaradt béreket a megszállt területeken (cserébe a semmiért).
Amikor megjelenik a Magyar Nemzetéhez hasonló riport, a magyar elektronikus, vagy nyomtatott sajtóban, felmerül bennem a kérdés, mi ennek a riportnak a célja? Talán az, hogy valós képet fessen a helyzetről, vagy hogy bemutassa a szemben álló felek nézőpontját? Szerintem ez a riport felesleges és hiba volt, mert fórumot adott egy olyan fél számára, akit mi az Európai Unió polgárai elítélünk és önálló szerveződésként nem ismerünk el. A sajtóban is szankcionálni kellene az LNR-t és a DNR-t is.
A hadifoglyokkal való bánásmód sokat elárul egy nemzetről. Akkor amikor az emberben fortyog a düh és tele van adrenalinnal, nehéz emberségesnek maradni. Ám a kultúra amiben nevelkedtünk segíthet ebben.
Fotó: youtube.com
Mivel ez a konfliktus többszereplős (ukrán, szakadár, orosz - ezen belül csecsen, burját, stb), nehéz megítélni milyen sors várhat az emberre, ha hadifogságba kerül. Az már biztos, hogy az oroszpárti szakadárok kezére - személy szerint - nem szívesen jutnék, hisz korábban számtalan videón tekinthettem meg, hogyan is bánnak a foglyaikkal.
Mivel hivatalosan nincsenek oroszok (szolgálatot teljesítő katonák) Ukrajnában, így ha azok ejtenének fogságba a bevált forgatókönyv szerint átadnának a szakadároknak, és ilyen módon a fentebb említett nem túl kellemes bánásmódban lehetne részem.
Arról, hogy az ukránok hogyan viszonyulnak a foglyokhoz videót mutatnék (szigorúan +18):
18+ Війна яку я бачу особисто.Війна без цензури.Війна на якій я.
Ezt a felvételt Włodzimierz Swiss töltötte fel a közösségi oldalára. Akit a katonák cipelnek, egy kilőtt orosz tankból szedték ki. A férfi láthatóan, elég súlyosan megsérült. Természetesen az ukrán katonák minél több információt megpróbálnak kiszedni belőle, amíg eszméleténél van. A férfi először azt mondja az Urálból jött, majd azt állítja ő már luhanszki. Végül is a katonák ezt nem tudják kideríteni, inkább ellátják a sebesültet.Az eset Debalceve ostrománál készült.
A felvételt közzétevő állítása szerint a sebesült fogoly felépült, és már ki is cserélték három ukrán fogságba esett katonára.
A következő videó is Debalceve közelében, közvetlen logvinói csata után készült:
Érdekes, hogy az ukránoknak volt lélekjelenlétük nem megölni a foglyokat a heves harcokat követően.
Azoknak, akik az „orosz világ”-ra vártak a Krím elfoglalását követően, sajnos csalódniuk kellett. A várva várt „orosz világ” szép lassan meg is érkezett, de nem olyan formában, ahogy az az ott élő/üzletet folytató oroszok képzeletében létezett. Oroszország a helyieknek szankciókat és szegénységet hozott.
Fotó: ifeinua.info
A félsziget annexiót követő első „megtorló” lépések között Ukrajna elzárta a vizet a Krímen. Egészen pontosan megfogalmazva az ukrán kormány lépését: Ukrajna 2014 áprilisában a minimálisra csökkentette a Dnypro folyóból az észak-krími csatornán a félszigetre érkező víz mennyiségét.
Ennek a lépésnek egyértelmű okai voltak, amelyek között a Krímre gyakorolt nyomás csak igen kis súllyal szerepel. A fő ok az, hogy Ukrajna egész egyszerűen nem szeretne a megszállók helyett finanszírozni. Hisz a vízellátásból az illegitim Krími kormányzattól egy büdös fillért sem kapna és így a helyzet olyan lenne, mintha Ukrajna a területeit fenyegető oroszokat finanszírozná.
A vízhiány súlyos hatást gyakorolt a mezőgazdaságra és a háztartások is megszenvedik mind a mai napig.
A Krímre mért, ennél is nagyobb csapás az Unióból érkezett, külön a félszigetre szabott szankciók képében:
Import tilalom a krími eredetű termékekre (Kivétel, amelyeket az ukrán hatóságok által kiadott származási igazolással).
Eu-s, vagy az EU-ban működő céget nem fektethetnek be a Krímen semmilyen formában.
Európai utazási ügynökségek nem szervezhetnek utakat a félszigetre, vagy adthatnak el ott elvégzett turisztikai szolgáltatásokat. Az EU-s, vagy valamelyik tagország zászlaja alatt hajózó (személyszállító) tengerjárók nem köthetnek ki a félszigeten, csak vészhelyzeti jelleggel.
Az Eu betiltotta bizonyos termékek, technológiák és szolgáltatások exportját a Krímre, többek között a logisztikai, telekommunikációs és energia szektorban.
Ezek a szankciók nemrég kaptak hosszabbítást, és 2016. június 23.-ig biztosan hatályban maradnak.
Nem irigylem a félszigeten rekedteket, hisz nincs meleg vizük, fűtésük, akadoznak a mobilszolgáltatások, állandósultak az áramszünetek, nincs internetboltok üresek, az árak az egekben és a boltokban kizárólag csak készpénzt fogadnak el.
Már ezek a dolgok önmagukban is súlyos csapást mérnének a félsziget fő bevételforrására, a turizmusra. Ezektől eltekintve is elég súlyos a helyzet, hisz az ukránok milliói elvből elmaradnak a nyáron, a nyugatiak sincsenek megőrülve, hogy ma oda utazzanak. Még a várva várt orosz turisták tömkelege sem fog a félszigetre ömleni, hisz se pénzük, se lehetőségük nincs, hogy Ukrajnát megkerülve több ezer kilométert utazva jussanak a félszigetre.
Ez a videó is jól szemlélteti az egyébként az nyüzsgő szimferopoli állomás, milyen kihalt. A videó idén tavasszal készült.
A tavalyi turisztikai szezon is teljesen kihalt volt. Úgy néz ki idén sem lesz ez másképp.
Gondolom mindenkinek eljön az a pillanata, amikor egy kicsit megőrül. Kinek az alkohol segít, kinek pedig józanul is megy, hogy eljusson annak a folyamatnak a végére, amely őrült tettben csúcsosodik ki.
Nemrég a városban sétálva megláttam két fiatalt, amint egy köztéri szoborral ökörködtek. Kicsit felment bennem a pumpa, hisz a rongálást, mások tulajdonának, emlékművének a meggyalázását nem tűrhetem. Bár ahogy figyeltem a fiatalokat feltűnt, hogy nem akartak kárt okozni csak fotózkodnak. Úgy látszik elhamarkodottan ítélkeztem.
Hazaérve elkezdtem böngészni a neten, hogy megtudjam vajon hányan készítenek képeket szobrok társaságában. És láss csodát ezekre bukkantam:
Úgy látszik az emberek többsége nem csak lekattintja magát a szobrokkal, hanem őrült interakcióba kezd velük. Azt kell, hogy mondjam ez kreatív. Igaz ha más oldalról nézzük az egyes kompozíciók átlépnek egy határt, de akkor is valahogy a maguk modernségét is figyelembe véve vannak olyan művésziek, mint maguk a szobrok.
Ez a történet egy fiatal orosz párról szól, akik felültek Putyin propagandájának, vagy ami valószínűbb csak komplett elmebetegek.
Fotó: vk.com.
Donyeck ma olyan, mint egy szellemváros. Az egykor virágzó ukrán iparváros majd egymillió (agglomerációval együtt 1,7 millió) lakosából, az orosz megszállásnak köszönhetően ma már csak kevesen ember maradt a városban (források szerint már tavaly decemberben a lakosság 30%-a elmenekült). Nem tudni, hogy az ottmaradók szimpatizálnak-e az orosz megszállókkal, vagy csak behódoltak nekik, de az biztos, hogy marha kevesen lehetnek.
Rajtuk kívül csak orosz katonák, néhány „szakadár” és őrült orosz „turisták” vannak a városban. Olyan emberek, mint Alexandra (Kékszemű Szásácska) és férje (vezetékneve Yarovoy), akik azért mentek Ukrajnába, hogy jól szórakozzanak.
A Moszkva mellett (Zsukovszkij) élő Szása (Alexandra) az orosz „facebookon”, vkontakt-on osztotta meg a világgal azokat a képeket, amelyek a szórakozása közben készültek. A fényképeken legtöbbször férjével és Donyeck városában látható. (Csak saját felelősségre tekintse meg a képeket. A tartalma felkavaró lehet és gyermekeknek egyáltalán nem ajánlott.)
Szása „fedőneve” róka és állítása szerint a szakadárok Vosztok (kelet) nevű zászlóaljában szolgál. A képek tanulsága szerint férjével együtt, akivel feltételezhetően Ukrajnában házasodott össze. A profiljukat végigböngészve arra is rá lehet jönni, hogy csupán csak egy éve lehetnek Ukrajnában és a konfliktus előtt is egy pár voltak. A férj egyébként moszkvai.
Szása most gyermekét várja (a fronton), de nem csak ebből lehet számunkra világos, hogy szegénykém nem normális, ugyanis profiljából kiderül, hogy nem veti meg a füvet és férje tele van börtöntetkókkal. Valószínű orosz bandita lehet. Mégsem ez Szása elmebetegségének legszörnyűbb bizonyítéka, hanem az, hogy a Kalmiusz (Donyeck folyója) partján egy vízi hullával pózol.
Na, ilyen emberek ellen is kell harcolniuk az ukrán védelmi erőknek és hadseregnek, nem csak profik ellen.
A kormány bevándorlás ellenes, de inkább bevándorló ellenes kampánya ellen rengetegen és sokféleképpen tiltakoznak. De mire fel ez a nagy ellenállás? Tudjuk mi, hogy mi ellen tiltakozunk?
Fotó: banditapolitika.hu.
Hőn szeretett kormányunk a napokban plakát kampányt indított, melyet egy Nemzeti Konzultációs kérdőívvel spékelt meg. Ha valaki széttépte, kidobta, elégette a kérdőívet és nem olvasta el mi áll a kísérőlevélben annak leírom röviden. Ha nem érdekli, ugorjon egy bekezdést nyugodtan.
A kérdőívet kedves miniszterelnökünk (feltételezem, hogy ő hisz kapásból az arcképe rettenti vissza a választópolgárt attól, hogy elolvassa a levelet, meg ő is írta alá) azzal kezdi a győzködésünket, hogy 2010-ben mi magyarok úgy döntöttünk minden hasonló kérdést ilyen konzultációs kérdőíveken vitatunk meg (lehet ő igen, de én, mint magyar nem döntöttem így). Továbbá ezt a nemzeti konzultációt a megélhetési bevándorlásról indítottuk (közösen). A konzultáció okának a terrorizmust és Brüsszel töktelenségét a menekültügyekben hozza fel, illetve azzal érvel, hogy védekeznünk kell a megnövekedett megélhetési bevándorlás ellen. Orbán Viktor a levélben nagy hangsúlyt fektet az illegális határátlépésekre is.
Igaza van e Viktornak, hogy tartanunk kell a bevándorlástól, főként a megélhetésitől? Nem szeretek egyetérteni vele, ezért most sem fogok. Csak részben van alapja annak a pánikkeltésnek, amit ezekkel a plakátokkal akart megkezdeni. Igen európaiként tarthatunk attól, hogy egy idő után kezelhetetlenné válik a bevándorlók áradata és már nem mi, hanem ők fognak minket asszimilálni. Magyarként viszont egyelőre nem kellene ezzel a kérdéssel az Orbán féle retorika mentén foglalkoznunk, hisz szégyen, de nem vagyunk célország, még külhoni honfitársainknak sem.
Nekem a plakátok üzenetével (szumma), illetve üzeneteivel van a legnagyobb problémám. Ezek a plakátok az ide érkező idegeneknek szóló frázisokat tartalmaznak, de nekem szólnak. Ráadásul az én közpénzemen készítették azokat, és az üzenet, amit közvetítenek már azelőtt is világos volt a számomra mielőtt megláttam volna azokat a plakátokon: Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP egy szélsőséges párt.
De van-e értelme tiltakozni ellenük, ha Viktor úgyis azt csinál, amit akar, és azzal takarózva, hogy a többség úgyis mellette áll le se szar minket? Bármit is tehetünk:
Rongálhatunk plakátot,
Fotó: vtvszeged.hu.
készíthetünk ellenplakátokat,
Fotó: egyenlito.blog.hu.
írhatunk akár dalt is,
a kormány akkor is olyan döntést fog hozni, amit mi ellenzünk. Szerintem ma már az ország nagytöbbsége egyetért azzal, hogy Magyarországon a demokrácia végképp halott, a kormány illegitim és tisztességtelen eszközökkel játszik saját érdekcsoportjára szabva a jogszabályokat. Mi fog ennek véget vetni?
Nincs helye a bevándorlás kérdésében sem az Orbán féle „majd mi megoldjuk”-nak. Hisz csak két külső határunk van, amit védeni tudunk. Az egyik a szerb, a mási az ukrán. Ezt a kérdést csak Európa többi részével közösen tudjuk megoldani, hacsak Viktor már el nem döntötte, hogy mindenféleképpen kikényszerít minket az Unióból.
