Meglepő, bár vannak olyan muszlim többségű országok ahol a karikatúra és az iszlám megférnek egymás mellett. Bár a következőkben nem Mohamed karikatúrákról lesz szó.

Fotó: Gunduz Aghayev

Ha nem hallott még Gunduz Aghayev-ről az nem az ön hibája, hisz az azeri festőművész Európában nem tartozik a legismertebbek közé. Most azonban szatirikus festményeivel hívta fel a nyugati sajtó figyelmét magára melyet saját facebook oldalán és az Azerbajdzsáni Meydan televízió honlapján tárt a nagyközönség elé.

Képsorozata a "Global Polic" nevet kapta, mely karikatúrák találóbbak, mint ahogy azt az ember első ránézésre gondolná.

Fotó: Gunduz Aghayev

Ahogy az a galériába tűzdelt fotók is szemléltetik Gunduz képeihez gyakran igazodik a valóság is, és a lefestett momentumok egyáltalán nem állnak messze a realitástól.

Gunduz egyébként nem ezzel a sorozatával kavarta fel az állóvizet. "Holy Selfie" elnevezéssel publikált festményei igencsak álszent képet festenek néhány világvallásról, köztük a kereszténységről is.

Fotó: Gunduz Aghayev

Érdekes egyébként, hogy ez utóbbi sorozat sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a keresztény egyházra ábrázolva papjainkat és magát Krisztust is, míg a muszlim hitet csak a dzsihadisták és egy talpig Csadorba öltözött nő hivatott reprezentálni. Azért ebből meglátszik, hogy a sorozat mégiscsak egy muzulmán országban jelent meg.

By Szat

A papírforma ismét bejött: Oroszország élt vétó jogával az ellen a határozat ellen, melyet az ENSZ BT (Biztonsági Tanács) egy nemzetközi büntetőbíróság felállításának érdekében hozott volna, azért, hogy az Ukrajnában lezuhant maláj gépet lelövő személyek/csoport/szervezet/ország megbűnhődjön, szankcionálható lehessen.

Fotó: russia-insider.com

Az egy éve lelőtt gép kapcsán rengeteg különféle teória/elmélet jelent meg az orosz médiában. Egy közös pont volt csak bennük, hogy mind az ukránokat nevezte meg a tragédia felelőseként. Megjelentek olyan hírek, hogy ukrán vadászgép szedte le az MH-17-est, vagy hogy az órákkal korábban a térség légterében elrepülő Putyint akarták lelőni (az ukránok) egy rakétával, csak az célt tévesztett.

A legutóbb olyan állítás is napvilágot látott, hogy a maláj gép belülről robbant szét, amelyet az elmélet megalkotója Szergej Szokolov - a hivatalos és hiteles szakértői vélemények szerint eredetileg, a szakadárok számára célpontul szolgáló - a térségben, a maláj géphez közel repülő SZU-27-es rádióbeszélgetésére alapoz. A Szövetségi Nyomozó Központ (melynek szakértője Szokolov) állítólag 250 ezer dollár fejében szerezte meg az eredeti és hiteles rádióbeszélgetést, amely az ukrán SZU-27-es és a földi irányítás között folyt le. Szokolov erősen bírálja a holland és európai szakértők/nyomozók munkáját, hogy nem vették észre az árulkodó jeleket, melyek a roncsokról készült felvételeken is jól láthatók. Szerinte a nyugat nem a valódi okok kiderítésével, az érdemi nyomozással van elfoglalva, hanem azzal, hogy nemzetközi büntető bíróságot állítson fel.

Ez és a hasonló számtalan parasztvakítás, ami az orosz médiában és sajtóban megjelenik, általában csak és kizárólag az orosz lakosságnak szól. Ezért is csodálkozom mikor nálunk Magyarországon is bekajálják néhányan.

Ha már az összeesküvés elméleteknél tartunk, az ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) 2014 augusztus 7.-én kiadott hivatalos jelentése is elég hajmeresztő, bár ismerve Oroszország kegyetlenségét és "pofátlanságát", az SBU állítása hihetőbben hangzott.

A jelentés szerint a szakadárok eredetileg egy másik, orosz felségjelzésű kereskedelmi járatot (amely az MH-17-el egy időben repült a térségben) akartak lelőni, hogy az orosz állampolgárok megölését használhassa Oroszország indokként Ukrajna megtámadására. Az SBU honlapján tavaly megjelent beszámoló és a szakadárok a gép lelövését követő közvetlen viselkedése, miszerint azonnal elújságolták az orosz televízióknak (melyet riportban hoztak le), hogy lelőttek egy ukrán SZU-27-est, némileg ellent mondanak egymásnak.

Azt, hogy a SZU-27-es volt a célpont a szakadárok rádióbeszélgetései is alátámasztják.

Abból, hogy az ENSZ egy nemzetközi büntetőbíróság felállításán fáradozott, arra lehet következtetni, hogy a nyomozás a végéhez közeledik, vagy már véget is ért, így a felelősök számonkérésén van a sor. Ám aki azt gondolta, hogy van esély - akár a legalacsonyabb is arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatképes legyen olyan ügyekben, amely Oroszországot hátrányosan érinti, az nem ezen a földön él.

Oroszország mióta megtámadta Ukrajnát (bár hivatalosan a két fél nem áll háborúban egymással) minden olyan kezdeményezést megvétóz az ENSZ BT-ben, amely a helyzet rendezésére irányul, vagy az agresszió beszüntetésére kötelezné Oroszországot. A mostani vétót követően az orosz ENSZ megbízott elmondta:

Oroszország készen áll arra, hogy együttműködő legyen egy teljesen független és objektív vizsgálat során, amely a baleset okait és körülményeit vizsgálja.

(rt.ru)

Sajnos tény, hogy Oroszország bort iszik és vizet prédikál, és nem csak akkor, ha Ukrajnát érintő témáról van szó. Bármilyen fájó be kell látni, hogy 298 ember halálához vezető "szerencsétlenség" (vagy inkább bűntett) valódi felelősei sohasem - ha Oroszországon múlik - fognak megbűnhődni, vagy felelni a tetteikért. 

Habár van fény az alagút végén. Megjelent egy olyan interjú, melyben az ukrán külügyminiszter arról nyilatkozik, hogy Ukrajna, Malajzia, Ausztrália, Hollandia és Belgium az orosz vétót követően kísérletet tesz a nemzetközi ítélőszék felállítására. Klimkin szerint van törvényes lehetőség arra, hogy Oroszországot kihagyva, az öt nemzet az ENSZ-vel és a BT-vel együtt működve felállítsa a bíróságot.

Más fronton is folyik a harc a felelősök megbüntetéséért. A Chicago-i bíróságon hivatalosan is vádat emeltek Igor Girkin ellen, aki az ügyirat és más források szerint is kiadta a tűzparancsot a maláj gép lelövésére. Ha az ügyben születik is - az ügyet elindítók számára - bármilyen pozitív ítélet, azt valószínűleg Strelkov (Girkin) ezredes nem fogja megszenvedni (Strelkov-ról csak annyit, orosz állampolgár, a délszláv háborúban is harcolt, ahol állítólag civilek, gyerekek lemészárlásából is kivette a részét.).

By Szat

Egyszer a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karának egyik docense azt mondta: "Ukrajna fehér folt" a magyarok és Európa számára. Vajmi keveset tudunk a szomszédunkról, és azt a  keveset is csak az oroszok szemüvegén keresztül.

Valójában azt sem tudjuk, mit jelentett a Krím félsziget a régi szovjet, és mit jelentett a mai szlávok, nyugati és keleti turisták számára. A félsziget megszállásáig a Krím volt a Fekete-tenger gyöngyszeme. Olyan mint a francia Riviéra, vagy a görög szigetek, valódi turistaparadicsom, mely csak azért létezik, hogy kiszolgálja az oda érkezők minden igényét (ami a pihenést illeti).

A félsziget leírhatatlanul színes. Klímája javarészt kontinentális, azonban a déli part az ott található hegyek oltalmának köszönhetően szubtrópusi. Vannak ott végtelen sztyeppék, bortermelés, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas hegyoldalak és a Riviérát megszégyenítő tengerpartok is. A félsziget kulturális öröksége is gazdag, hisz uralták már görögök, perzsák, rómaiak, genovaiak, törökök, tatárok és persze szlávok is.

Pedig nem volt mindig ilyen idilli a helyzet a félszigeten. Mikor a szovjet Oroszország 1954-ben a szovjet Ukrajnának adta a Krímet, ott alig háromszáz-ezeren éltek (az eredeti félmillióból kb 230 000 főt deportáltak onnan a második VH idején), és a mostani egészen jónak, ha nem kiválónak mondható infrastruktúra is hiányzott onnan. A félsziget lakossága az annexió előtt már elérte 2,5 milliót, mely népességnek szerves részét képezték azok a tatárok, akik a független Ukrajnától autonómiát kaptak (mivel ők a félsziget "őslakosai"). Tehát alig ötven év alatt a félsziget poros pusztaságból a Fekete-tenger gyöngyszemévé változott. Ez a változás Ukrajna elévülhetetlen érdeme olyannyira, hogy egy 1991-es népszavazáson a lakosság úgy döntött Oroszország helyett, inkább Ukrajnához tartozna.

Azt azért nem lehet mondani, hogy ez a befektetett energia megtérült volna, hisz az elfoglalásáig a Krím komoly veszteséget termelt Ukrajna számára. Az adófizetési morál gyengesége, a tartár autonómia és a sok feketéző vendéglátó a félszigeten tartotta az ott megtermelt hasznot, melyből nem is éltek olyan rosszul a helyiek egészen mostanáig.

Fotó: Jevpatorija 2009-ben és most

A félszigetet minden évben turisták milliói látogatták a világ minden tájáról, de legfőképpen Ukrajnából és Oroszországból, azonban 2014-ben az elcsatolás hatására elmaradtak ezek a milliós tömegek. A félsziget miniszterelnöke Szergej Akszjonov (aki milliárdokkal tartozik ukrán bankoknak)  még a 2014-es szezon derekán úgy nyilatkozott, "ez csak az annexió következtében kialakult egyedi helyzet" és "jövőre több mint 5 millió látogatót fogunk fogadni". Ám a várva várt turistaözön az idei szezonban is elmaradt, amit a helyiek nagyon nehezen viselnek. Ezt bizonyítja az is, hogy sorra bukkannak fel olyan videók, melyek az áldatlan állapotokra akarnak rávilágítani. Mint a következő (35 perces) felvétel, melyet egy az ellenség barlangjában, Szevasztopolban élő nő készített.

A félsziget gazdasági összeomlása nem csak az EU (külön a Krímre irányuló) szankcióinak, az orosz és az ukrán turisták elmaradásának köszönhető, hanem annak, hogy Oroszország (a korábbi ukrán gyakorlattal ellentétben) egy büdös fillért sem invesztál a helyi gazdaságba (persze a közalkalmazottakat és a nyugdíjakat kifizetik). Persze ezt és a rengeteg orosz nyaralót korábban megígérték, de úgy látszik jó orosz szokás szerint tesznek az egészre (gondoljunk csak a kercsi hídra). Az hogy az oroszok most is csak a szájukat jártatják abból is látszik, hogy az orosz cégek sem mernek a Krímbe invesztálni, hisz félnek hogy az EU-szankciók miatt elveszthetik európai pozícióikat, ami úgy látszik fontosabb a számukra, mint a félsziget nyújtotta lehetőségek.

Fotó: Szevasztopolban a Szumii Bank Akadémia diákparkja 2013-ban és most (twitter).

A veszteséget azonban ismét csak Ukrajna fogja elszenvedni. Az elhanyagolt infrastruktúra, a hegyekben álló szemét, a kiszáradt sóval telt földek és az elszegényedett lakosság is az ukránok gondja lesz majd, mikor Oroszország meghátrálva adja vissza a félszigetet nekik.

By Szat

Magyarország tranzitország. Gondolom ezzel azért ön is tisztában van, hisz nem csak a menekültek, hanem sok-sok legálisan az útjainkon átkelő külföldi igyekszik nyugatra, vagy keletre rajtunk keresztül.

Fotó: www.timeslive.co.za

Jó pár éve rovom az utakat, és jártam már több ország autópályáin is. Hajtottam már az osztrák, a német, az olasz, a szerb, a román, a szlovén, a horvát és az ukrán sztrádákon is. No persze van olyan ország, ahol inkább főút az amit autópályának neveznek, de ez a történet szempontjából most lényegtelen.

Magyarországon a legtöbbször az M5-öst használom, ugyanis a legtöbbet Pest és Szeged között közlekedem (persze, ha hosszabb távról van szó).  De az átlag magyarnál azért többször használom a többi sztrádánkat is. A magyar után az olasz, a szlovén és az osztrák pályákat járom a leggyakrabban (Ezek az információk csak azért fontosak, hogy érzékeltessék van összehasonlítási alapom.).

Nem vagyok egy mimóza, én is szoktam nyomni a gázt. Előfordul, hogy a megengedett sebességhatárt is túllépem, ha vezetésről van szó, de mostanában fenntartással megyek fel a sztrádára a többi gyorshajtó miatt. Nem én vagyok a leglassabb, mégis tetűnek érzem magam, mikor - eléggé gyakran - 180-220 km/h-ás sebességgel húznak el mellettem a belső sávban. Volt idő, mikor valahogy ezek az extrém gyorshajtók eltűntek az útjainkról, de mostanság újra megnövekedett a számuk. Legalábbis a tapasztalataim ezt sugallják.

A legjobban az idegesít, ha egy ilyen lóerőbajnok a seggembe tapad a belső sávban, mikor egy kamionsort előzök - egy kevéssel - a sebességhatár felett autózva és nagy bőszen a faromba villog - mégis hogy volt pofám kihajtani elé, mikor ő jön. Ilyenkor nagyjából 2-3 méterre megközelítenek és az ujjuk görcsösen a fénykürtre tapad, hogy folyamatosan a szemembe villogjanak. Ilyenkor az emberben akaratlanul is felmegy a pumpa és a legszívesebben a fékbe taposna. Csakhogy félti a saját és utastársai életét, így inkább tűr.

Ugye ismerős a szituáció? Velem nagyon gyakran megesik. Legutóbb egy román BMW ért be két kiló feletti sebességgel és próbálta kivakítani a retinám. Persze - rutinos sofőr lévén - nem jöttem zavarba. Amint befejeztem az előzést sávot váltottam és enyhe villantással fejeztem ki nem tetszésemet. Erre az a bunkó romám elém hajtott és szó szerint beleállt a fékbe. Őszintén megmondom, ha nem lettek volna utastársaim éppen csak annyit fékeztem volna, hogy nagyjából 10 km/h-ás sebességgel (sebesség különbséggel) hajtsak bele a hátuljába.

A vezetés egy veszélyes üzem, nem hiába vannak szabályai. Felelősséggel kell végezni, mert ha valaki felelőtlenül vezet az nem csak a saját kárára vállal kockázatot, mások életével is játszik. És ha valaki az életemre tőr a minimum az hogy...

Sajnos kevés az olyan ember aki felelősséggel tus d gyorsan hajtani, úgy hogy másokat ne veszélyeztessen ezért van számos országban sebességhatár és ezért büntetik a gyorshajtókat. Érdekes, hogy az olaszokat mindenki őrült a szabályokat nem tisztelő gyorshajtóknak tekinti, holott Itáliában (Palermótól északra) közlekedni biztonságosabb mint nálunk. Ott is sok a külföldi autós, de úton útfélen fix trafik és a csendőrség/rendőrség méri a sebességünket. Ráadásul, ha külföldi vagy és nagy értékű bírságot kapsz azonnal le is foglalják az autódat, egész addig amíg nem fizetsz.

Romániában minden falu bejáratánál, kijáratánál, és a közepén is trafik figyelnek, és ha külföldiként elkapnak még a jogsidat is elveszik.

Nálunk más a helyzet. Ha külföldi vagy a rendőrség le se szar, és olyan nagy sebességgel hajthatsz végig az autópályáinkon, amekkorát a verdád csak kibír. Szóval száguldozhatsz, a rendőrség úgysem tesz ellened semmit, mintha csak kerülnék a külföldiekkel való konfrontációt. A rendőrségi statisztikából sem deríthető ki hány külföldi gyorshajtót kaptak el tavaly, és milyen módon vették el a kedvüket a száguldozástól. Arról viszont van némi fogalmam a mienket mivel veszik el. Sárga és négyzet alakú.

Egy szó mint száz, én személy szerint jobban örültem volna annak, hogyha a plakátkampányokra költött százmilliókon Viktor nem a saját idiótaságát propagálná, hanem például a rendőrséget motiválta volna belőle, hogy hatékonyan szankcionálják a külföldi gyorshajtókat, elvéve a kedvüket a közúti veszélyeztetéstől. Kicsit unom már, hogy az adópénzemből eltartott rendvédelmi szervezet nem képes biztonságos közúti közlekedést biztosítani ebben az országban.

By Szat

Képzeljen el egy háború sújtotta országot, amely még nyögi a trónról letaszított elnyomó hatalom súlyát, és próbál újjászerveződni. Egy országot, ahol minden csoport hatalomra, funkcióra törekszik. Sikerült? Akkor ön most Ukrajnában jár.

Fotó: www.ibtimes.co.in.

Súlyos incidens történt múlt hét szombaton, Munkácson és környékén. Az incidens rendőrök, Mihajlo Lanyo ellenzéki ukrán képviselő emberei, és a Jobb Szektor (PS) ukrán félkatonai szervezet leszerelt és a frontról hazatért tagjai között robbant ki.

Az esetnek halálos áldozatai és civil sebesültjei is voltak, többek között ezért is Petro Porosenko ukrán elnök szinte azonnal magához hívta Dmitro Jarost a Jobb Szektor vezetőjét.

A nyugatitól (Európa, Amerika) eltérő nézeteket valló, nem náci, fasiszta, vagy akár idegengyűlölő nacionalista szervezetet az Európai sajtó nagy része szélsőjobboldalinak kiáltja ki. Holott a nacionalizmusuk és a radikalizmusuk is merőben eltérő módon nyilvánul, meg mint mondjuk nálunk. Míg itthon a „betyársereg” menekülteket agyalni jár a határra és idegengyűlölő szlogeneket skandál, addig az ukrán „szélsőjobb” a fronton harcolva vesz fel protekcionista viselkedésformát.

Hogy megértsük az alapvető különbségeket szélsőjobb és szélsőjobb között, tudnunk kell, honnan ered a Jobb Szektor elnevezés. A szervezet az Eurómaidani események után kapta ezt a nevet, ugyanis azokból az ultrákból alakult, akik a tér jobb oldalán „táboroztak” a barikádok között és nagy erőkkel segítették kivívni az ukrán szabadságot.

A jobb szektor tagjaira nem lehet ráhúzni az idegengyűlölet gúnyáját úgy, mint itthon a Jobbikra, vagy a magyar szélsőjobbosokra, mivel sok közöttük az orosz ajkú vagy származású, akik a fronton orosz ajkú vagy származású emberek ellen harcolnak. Az ő „jobboldaliságuk” nem a származásbeli, a különböző nációkhoz való tartozásban keresendő. Más ideológia határozza meg a Jobb Szektort, ami nem másban, mint az orosz imperializmus totális elutasításában csúcsosodik ki.

Mivel az ukránok nem ismerik és nem is folytatják azt a fajta nacionalizmust, melyet mi Európában elítélünk, és amely nálunk jelen van, túlzónak és helytelennek hat ugyanolyan jelzőkkel illetni a Jaros féle szervezetet, mivel az merőben más.

Azt viszont jól látja az európai sajtó, hogy PS tagjai és maga a szervezet is radikálisak, ha a mi szemszögünkből nézzük. Itthoni példával élve, a Fidesznek is jól jöttek a szélsőségesek, mikor a Gyurcsány és az MSZP kormány elleni tüntetéseken autókat kellett rongálni, Molotov koktélokat kellett dobálni és TV székházat kellett elfoglalni. Ugyanez volt a helyzet a Maidanon is, ahol jól jöttek azok az emberek, akik „radikális” módon neki mertek menni a rendőröknek és az életüket is feláldozva védték meg a téren tábort vert több ezer (hanem százezer) honfitársuk életét. Orbánnal ellentétben az újjászerveződő Ukrajna még nem lökte ki magából a Jobb Szektort, hanem annak radikalizmusát a frontvonalon is felhasználja.

A gondok ott kezdődnek, hogy a szervezet tagjai, akik a közjó érdekében mind a Maidan téren, mind a fronton önbíráskodnak, ezt a beléjük ivódott magatartást magukkal viszik, mikor hazatértnek a harcokból. Félreértés ne essék a harci körülmények között szükséges az, amit csinálnak, és kell az ukrán társadalomnak, hogy megtisztítsa önmagát a Janukovics féle korrupt és kiszolgáló hatalom elburjánzott maradékaitól. Sajnos Kárpátalján is meg van még ez a maradék, amely összenőtt a rendőrséggel és az állam, önkormányzatok egyéb szerveivel. A Janukovics vezette, elüldözött hatalom nem volt rest megengedni, hogy a valódi bűnözők üljenek olyan pozíciókba, melyek nem kevés erkölcsösséget kívánnak.

Mihajlo Lanyo sem más, mint a helyi csempészhálózat feje, aki ráadásul a Janukovics kormánytól örökölt hatalommal is visszaélhet. Egyes források szerint az általa vezetett bandának a helyi rendőrségben is vannak tagjai.

Ezt elégelhette meg az a maroknyi Jobb Szektoros, akik az önbíráskodás útjára léptek szombaton.

Ukrajnának már korábban is meggyült a baja a szervezettel, amikor integrálni szerették volna harcoló tagjaikat az ukrán hadseregbe. Az Ukrán Önvédelmi erőknek azonban esze ágában sem volt egybeolvadni a hadsereggel, hisz a korrupt bürokráciával szembeni ellenérzésük még mindig megvan és természetes módon még bizalmatlanok az új kormánnyal szemben is. Azonban ez csak az egyik oka volt annak, hogy megtagadták az integrációt. A másik ok az volt, hogy összeszokott, rendkívül hatékony, és harcedzett alakulatokról van szó, melyek felhígítása nagy veszteségeket okozott volna Ukrajnának.

Az ukrán helyzetben szükség van a Jobb Szektorra és annak harcosaira, hisz nélkülük Putyin már Kijevet taposná. Aki attól fél, hogy túl nagy hatalomhoz jut a PS, az megnyugodhat. Még ha kormányra is kerülne Jaros, nem csak hogy a német náci párttól, vagy a magyar nyilasoktól, de még a Jobbiktól is nagyon messze állna, nem csak az ideológia, de a radikalizmus tekintetében is.

By Szat

Iszonyúan fantasztikus szemszögből láthatjuk a galaxisunkat, hála néhány eltökélt embernek, akik arra fecsérlik az idejüket, hogy hivatásszerűen csillagokat fotózzanak.

Ezen a videón most megnézheted milyen lehet átrepülni a galaxisunkon. A 400 ezer felvételből összevágott videó nem csak új és rendkívül látványos módon mutatja be a Tejút rendszert, 3D-s is. És mindez 4K felbontásban.

A felvételt egy "amatőr csillagász" youtube felhasználó állította össze, a Spitzer űrtávcső által rögzített képek segítségével. Ha alkalmas a képernyőd, TV-d felvétel maximális felbontáson történő lejátszására iszonyatosan látványos élményben lehet részed. Ha mégsem akkor se keseredj el UHD-ben is nagyon szép.

By Szat

Amikor a következőhöz hasonló történetet hallok, vagy olvasok, eszembe jut, hogy minden relatív. Relatív az, hogy mennyire szegény, szerencsétlen, vagy beteg az ember. Relatív az, hogy mennyit szenvedünk. Ha példának okáért átszúrom a kezemet egy késsel, nem halok bele, de abban a közösségben, környezetben ahol élek nem túl szokványos, súlyos eset. Azonban álszentség lenne, ha ezért sajnáltatnám magam, vagy megengedném magamnak, hogy ez a kis sérülés legyengítsen, hisz rengetegen vannak olyan emberek, akik ennél sokkal többet szenvednek/szenvedtek.

Fotó: euromaidanpress.com.

Vadim Svyrydenko képzett ember, egészségügyi és gazdasági diplomával is rendelkezik, és a háború előtt a Moskovski Komsomolets nevű orosz napilapnál dolgozott. Mikor megkapta behívóját, diszkrécióra törekedett, hisz tudta, felesége mindent megtesz majd, hogy távol tartsa a harcoktól.

Vadim egyetemi végzettségének köszönhetően felcserként csatlakozott az egészségügyi századhoz, és csakhamar Kelet-Ukrajnában találta magát. Ott eleinte ellenőrzőpontról ellenőrzőpontra vezényelték. Legelőszőr akkor vett részt éles helyzetben, mikor a chornukhynei lövöldözést követően civileket kellett ellátnia, ahol sebesült helyi parasztok fordultak hozzá.

Később már komolyabb krízishelyzetben is helyt kellett állni, amikor a teherautójuk Artemivszk mellett aknára futott. Több katona is megsebesült, három repeszt, egy pedig légnyomást kapott. Vadimnak gyorsan kellett ellátnia őket, aminek köszönhetően még időben korházba kerülhettek, így élve megúszták a véres kalandot.

Ahogy súlyosbodott a háború Vadim úgy szerzett egyre nagyobb és nagyobb harctéri tapasztalatot. A debalcevei „katlanba” vezényelték az egyik ellenőrzőponthoz. Éppen csak megérkeztek, és elhagyták a biztonságot nyújtó BTR-t, kilépve a szétlőtt, füstölgő roncshegyek közé, amikor hirtelen egy tanklövedék robbant fel mellettük. Vadim bekapott egy-egy repeszt jobb vállába és lábába is. Parancsnoka is megsebesült. A hét fős csapat épségben maradt tagjai gyorsan reagáltak, és visszarángatták sebesült bajtársaikat a BTR-be, és azonnal visszaindultak velük a debalcevei parancsnokságra, ahol az egészségügyi század is állomásozott, akik rendbe hozták Vadimot és parancsnokát. A szerencsének köszönhetően ő ezt is megúszta.

Még aznap este (február 16.-án) az összes sebesültet elindították Artemivszk felé. Két BTR-t – a könnyebb sérülteknek – és egy Uralt, meg egy Kamazt – a súlyosaknak – küldtek értük. Vadimot és parancsnokát is felrakták a konvojra, melyet útnak is indítottak. 5 kilométer megtétele után a menetoszlop hirtelen megállt. Vadim nem értette mi is történik valójában, és csak információ foszlányokat tudott kivenni abból, amit az őket szállító katonák üvöltöttek egymásnak.

A konvoj rossz irányba ment és ellenséges területre keveredtek. Egy pillanatba sem telt bele és iszonyatos lövöldözés kezdődött. Vadimot az utolsó járműben helyezték el, ami azonnal tolatni kezdett. Elmenekülni sajnos nem tudott, mert pár méter megtételét követően aknára hajtott, ami irtózatos robajjal robbant szét alatta. Vadim légnyomást kapott, szinte alig látott és hallott valamit. Már felkészült, hogy szénné ég, de szerencséjére a konvoj parancsnoka kihúzta a lángoló járműből.

A csapaton pánik uralkodott el. Látszólag az összes jármű mozgásképtelenné vált, és körülöttük cafatokba tépett emberek fetrengtek mindenütt. Aknamezőre hajtottak.

Újra lövöldözés kezdődött és a sebesült, mozgásképtelen katonák száma, csak nőtt és nőtt. Vadim halotta, hogy az egyik katona azt mondja: az Ural motorja még működőképes, abba be lehet pakolni a sebesülteket és el lehet húzni onnan. Felpakoltak rá mindenkit és megpróbáltak elindulni, de ez a jármű is rátolatott egy aknára.

Vadim egyszerűen kirepült az Uralból. Földet éréskor annyira megsérült a háta, hogy képtelen volt felállni. A szintén sérült parancsnoka – akinek mind a két lába megsérült – odakúszott a pilótafülkéhez és pokrócokat húzott elő belőle, hogy azzal betakarózva melegedhessenek meg valamennyire a fagypont alatti hőmérsékleten.

Vadim képtelen volt segíteni társainak, akiknek halálhörgését és jajveszékelését egész éjszaka hallgatta. Hiába akart felállni, rögtön összerogyott és eszméletét vesztette. Mikor reggel magára eszmélt, már síri csend volt. Mindenki meghalt, parancsnoka is. Még az éjszaka folyamán széttárta karjait, és Vadim szem láttára kilehelte a lelkét, aki hallotta azt az utolsó leheletet. A hőmérséklet azon az éjszaka mínusz húsz fok volt.

Nem gondolt a halálra, felébredtek benne az állati ösztönök. A rendkívüli körülményeknek köszönhetően tudata leredukálódott, mozgása motorikussá vált, és a halottak között kúszva-mászva csak az járt a fejében, meg kell, hogy mentse saját magát. Havat evett, és a hátizsákokban lévő megfagyott ellátmányból próbálta meg visszapótolni fogyatkozó tartalékait, de hiába. Egyre gyengébbnek érezte magát.

Alvás közben nagyon nehéz álmok gyötörték, melyek után felébredni szörnyű volt. Megpróbált felállni, de három-négy lépést követően újra és újra összeesett.

A negyedik szabadban és fagyban töltött nap után, amikor Vadimra rátaláltak a Szakadárok (a DNR katonái) rádöbbent, hogy végtagjai elfagytak. Próbálta védeni kezeit a fagytól és szinte mindig a testéhez szorította azokat kivéve, amikor eszméletlen volt. Úgy látszik ez gyakran következett be.  Felemelte üszkös fekete kezeit, hogy megadja magát. A szeparatisták ráüvöltöttek, hogy álljon fel, de Vadim erre képtelen volt. Mikor ezt fogva ejtői tudtára adta, azt mondták neki másszon el a BTR-ig amivel jöttek. Mikor odaért megfogták, bedobták a járműbe, majd elvitték Donyeckig, ahol végre kapott valamilyen orvosi ellátást.

Még aznap este átadták az Ukránoknak – „inkább szenvedjenek ezzel a ronccsal ők”. Először Dnipropetrovszkba majd két nap után Kijevbe szállították, ahol megkapta a szükséges kezeléseket. Vödörszámra öntötték belé az antibiotikumokat, és a szepszist is át kellett élnie.

A fotón Vadim Svyrydenko látható.

Vadim rengeteg segítséget kapott az egész világból, és mindenkinek nagyon hálás. Állapota javul, és lassan vissza is térhetne a mindennapi élethez, ha nem lenne szüksége protézisekre. Bár az ukrán állam megígérte, hogy anyagilag is segíti felépülését, sok civil embertől kapott már pénzügyi támogatást is. Hrivnya és Euro adományszámlát is nyitottak a számára.

„Mindennél többre értékelem az emberi életet miután négy napot töltöttem a fagyban és elvesztettem kezem-lábam.” – mondta Vadim, akinek azaz álma, hogy teljes életet éljen, egész emberként dolgozhasson és önállóan készíthesse fel gyermekeit az életre.

By Szat

A bejegyzés Vadim Svyrydenko által a Censor.net-nek adott interjújából készült, melyet Vika Jaszynszka írt.

Örményországban június 22.-én tüntetések kezdődtek helyi idő szerint 8 órakor. A tüntetés a megemelt energiaárak miatt robbant ki, ugyanis augusztus elsejével 17%-kal emelné meg árait az örmény áramszolgáltató vállalat.

Fotó: twitter

Mikor megláttam a fenti hírt még aznap, azon tűnődtem vajon írjak-e róla vagy sem, hisz hangsúlyos eseményekről van szó, tele van vele a külföldi média, főként az ukrán és az orosz sajtó. Azt gondoltam: úgyis lehozza az összes neves lap, de csalódnom kellett. Magyarországon a hír csak a 444.hu-n jelent meg. Mivel aktivisták még tegnap is az utcára mentek Jerevánban, végül is úgy döntöttem megírom az esetet.

A tüntetést, amelytől Putyin is megrettent, az energiaárak (pontosabban az áram) 17%-os (egyéb források szerint 16%) tervezett emelése miatt és az örmény korrupció ellen szerveződött, és napokig, egészen addig tartottak, amíg az örmény kormány meg nem ígérte az embereknek, hogy az emelés lakossági részét ideiglenesen átvállalja és vizsgálatot indít az áremelés indokoltságának megállapítására.

Putyin is aggódik a kialakult helyzet miatt, hisz az örmény áramszolgáltató cég 100%-ban orosz tulajdonú. Annak az orosz vállalatnak (Inter RAO) a leánycége, melynek vezérigazgatója Igor Sechin, aki mellesleg Vlagyimir Putyin közeli barátja.

És van ok aggodalomra, mivel a tüntetők nem csak az áramár emelése ellen tiltakoznak, hanem az országban uralkodó gazdasági helyzet és a korrupció ellen is. Oroszország befolyása az örmény gazdaságra igen jelentős, az orosz vállalatok jelenlétével egyetemben. Ha egy a majdanihoz hasonló helyzet alakul ki, az nem csak Oroszország befolyási övezetének zsugorodásához, de a frissen alakult Eurázsiai Gazdasági Unió megingásához is vezethet. Végső soron az ukrajnaihoz hasonló háború is lehet a dologból, hisz Örményországban rengeteg orosz katona állomásozik, "védve" a dél-kaukázusi folyosót, mely nélkül Oroszország nem tudná ellenőrzése alatt tartani sem a Kaszpi-tengert, sem Közép-Ázsiát.

Az elnök "nagyvonalú" bejelentése ellenére, tegnap aktivisták vonultak az utcára. Erőszakról nem érkezett hír, valószínű a megmozdulás békésebben zajlott mint a korábbi tüntetések, ahol a rendőrök a 7 nap alatt többször is megpróbáltak erőszakkal feloszlatni a békés tüntetőket. Habár ennél az utóbbi tüntetésnél is megígérték a résztvevőknek, ha használják hangosbemondóikat, azokat azonnal elkobozzák tőlük.

By Szat

Ma éjfélkor hozzá adódik a naphoz (24 órához) 1 másodperc. Nem érti? Akkor figyeljen.

Fotó: metropol.hu

A föld forgásának lassúságából adódóan ma éjfélkor átállítják az atomórát, pontosabban hagyják egy másodperccel tovább futni. Mikor az atomóra eljut 23:59:59-ig, még számol egy másodpercet 23:59:60-ig mielőtt 00:00:00-ra vált. Erre azért van szükség mert a földünk forgása - egy adott ponttól, adott pontig - általában valamivel tovább tart mint 24 óra.

A jelenséget szökőmásodpercnek nevezik. 1972 óta időszámításunkhoz szinte minden évben hozzáadnak egy másodpercet, vagy június 30.-án, vagy pedig december 31.-én. A szökőmásodperc hozzáadása azért ilyen rendszertelen, mert a föld forgásának egyenetlenségei miatt lehetetlen megjósolni mikor van rá szükség.

Egyszerűnek hangzik, bár nem zökkenőmentes a dolog, a szökőmásodperc okozott már kisebb-nagyobb problémákat is. Ez a kis változás a weblapokat, a légi irányítási és egyes számítógépes rendszereket is érzékenyen érinti. Például 2012-ben számos nagy weboldal emiatt állt le (Mozilla, Reddit, Gawker).

By Szat

"Üss és fuss!" Ezt a taktikát alkalmazta a "Givi" fedőnévre hallgató Michail Tolsztich vezette, kivételesen erőszakos és kegyetlen felkelő alakulat elleni akciójában egy ukrán előretolt csapásmérő egység, melyet felvételen örökítettek meg.

Az ukrán fél azzal vádolja ezt a felkelő egységet, hogy különösen kegyetlenül bánnak a foglyaikkal, és az általuk ellenőrzött területek lakosaival.

Egyre több, olyan felvétel készül és lepi el a youtube-ot, melyet ukrán katonák vesznek fel a fronton. Annyira sok, mintha utasításba kapnák, hogy dokumentálják a harcokat. Persze ezek a videók egy kis csúszással jutnak el hozzánk, átlag emberekhez.

Valószínű a következő videó sem most, hanem még a tavasszal készülhetett.

A videó perspektívája leginkább egy FPS játékéhoz hasonlít, leszámítva azt, hogy több száz méterrel arrébb valódi emberek halhattak meg. Ijesztő, hogy a felvételen az ellenség nem is látszik, pedig higgyék el ott van. Ritka az olyan eset, ahol az ellenfelek szemtől szemben harcolnak. Ahogy az ukránok is mondják ez a technika háborúja.

By Szat