Egyszer a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karának egyik docense azt mondta: "Ukrajna fehér folt" a magyarok és Európa számára. Vajmi keveset tudunk a szomszédunkról, és azt a keveset is csak az oroszok szemüvegén keresztül.
Valójában azt sem tudjuk, mit jelentett a Krím félsziget a régi szovjet, és mit jelentett a mai szlávok, nyugati és keleti turisták számára. A félsziget megszállásáig a Krím volt a Fekete-tenger gyöngyszeme. Olyan mint a francia Riviéra, vagy a görög szigetek, valódi turistaparadicsom, mely csak azért létezik, hogy kiszolgálja az oda érkezők minden igényét (ami a pihenést illeti).
A félsziget leírhatatlanul színes. Klímája javarészt kontinentális, azonban a déli part az ott található hegyek oltalmának köszönhetően szubtrópusi. Vannak ott végtelen sztyeppék, bortermelés, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas hegyoldalak és a Riviérát megszégyenítő tengerpartok is. A félsziget kulturális öröksége is gazdag, hisz uralták már görögök, perzsák, rómaiak, genovaiak, törökök, tatárok és persze szlávok is.
Pedig nem volt mindig ilyen idilli a helyzet a félszigeten. Mikor a szovjet Oroszország 1954-ben a szovjet Ukrajnának adta a Krímet, ott alig háromszáz-ezeren éltek (az eredeti félmillióból kb 230 000 főt deportáltak onnan a második VH idején), és a mostani egészen jónak, ha nem kiválónak mondható infrastruktúra is hiányzott onnan. A félsziget lakossága az annexió előtt már elérte 2,5 milliót, mely népességnek szerves részét képezték azok a tatárok, akik a független Ukrajnától autonómiát kaptak (mivel ők a félsziget "őslakosai"). Tehát alig ötven év alatt a félsziget poros pusztaságból a Fekete-tenger gyöngyszemévé változott. Ez a változás Ukrajna elévülhetetlen érdeme olyannyira, hogy egy 1991-es népszavazáson a lakosság úgy döntött Oroszország helyett, inkább Ukrajnához tartozna.
Azt azért nem lehet mondani, hogy ez a befektetett energia megtérült volna, hisz az elfoglalásáig a Krím komoly veszteséget termelt Ukrajna számára. Az adófizetési morál gyengesége, a tartár autonómia és a sok feketéző vendéglátó a félszigeten tartotta az ott megtermelt hasznot, melyből nem is éltek olyan rosszul a helyiek egészen mostanáig.
Fotó: Jevpatorija 2009-ben és most
A félszigetet minden évben turisták milliói látogatták a világ minden tájáról, de legfőképpen Ukrajnából és Oroszországból, azonban 2014-ben az elcsatolás hatására elmaradtak ezek a milliós tömegek. A félsziget miniszterelnöke Szergej Akszjonov (aki milliárdokkal tartozik ukrán bankoknak) még a 2014-es szezon derekán úgy nyilatkozott, "ez csak az annexió következtében kialakult egyedi helyzet" és "jövőre több mint 5 millió látogatót fogunk fogadni". Ám a várva várt turistaözön az idei szezonban is elmaradt, amit a helyiek nagyon nehezen viselnek. Ezt bizonyítja az is, hogy sorra bukkannak fel olyan videók, melyek az áldatlan állapotokra akarnak rávilágítani. Mint a következő (35 perces) felvétel, melyet egy az ellenség barlangjában, Szevasztopolban élő nő készített.
A félsziget gazdasági összeomlása nem csak az EU (külön a Krímre irányuló) szankcióinak, az orosz és az ukrán turisták elmaradásának köszönhető, hanem annak, hogy Oroszország (a korábbi ukrán gyakorlattal ellentétben) egy büdös fillért sem invesztál a helyi gazdaságba (persze a közalkalmazottakat és a nyugdíjakat kifizetik). Persze ezt és a rengeteg orosz nyaralót korábban megígérték, de úgy látszik jó orosz szokás szerint tesznek az egészre (gondoljunk csak a kercsi hídra). Az hogy az oroszok most is csak a szájukat jártatják abból is látszik, hogy az orosz cégek sem mernek a Krímbe invesztálni, hisz félnek hogy az EU-szankciók miatt elveszthetik európai pozícióikat, ami úgy látszik fontosabb a számukra, mint a félsziget nyújtotta lehetőségek.
Fotó: Szevasztopolban a Szumii Bank Akadémia diákparkja 2013-ban és most (twitter).
A veszteséget azonban ismét csak Ukrajna fogja elszenvedni. Az elhanyagolt infrastruktúra, a hegyekben álló szemét, a kiszáradt sóval telt földek és az elszegényedett lakosság is az ukránok gondja lesz majd, mikor Oroszország meghátrálva adja vissza a félszigetet nekik.
By Szat
