Mindig örül az ember, ha kap valamit. Adni azonban már nem nagyon szeret, ám a legtöbbször ennek nem az az oka, hogy erkölcstelenek lennénk. Egyszerűen nincs miből. Gondolom a legtöbbünket már felkeresték telefonon alapítványoktól, hogy segítsünk egy-egy adott ügyben, amennyire a pénztárcánk engedi.
Fotó: http://adand.hu/
Sok alkalommal, ahogy esetemben is, ilyenkor a telefonálót elutasítás fogadja. Az a helyes, ha nem érzünk bűntudatot, sok más lehetőségünk van adakozni a pénztárcánk megrövidítése nélkül. Ilyen a magyar adórendszerben, egy rég bevált lehetőség az alapítványok és közhasznú szervezetek támogatására. Az a jól ismert 1%.
A családi adókedvezmény, ha a családok oldaláról nézzük egy nagyon jó dolog (a törvény szövege itt). Elismerés illetné a Fideszt érte, ha ezért cserébe nem vezették volna ki a kisjövedelműeknek járó adókedvezményt, ha rászorultsági alapon lehetne igénybe venni, és lenne az adóalap csökkentésnek felső határa, illetve nem lenne diszkriminatív. Tény, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők esetében (ők eleve több gyermeket tudnak vállalni) is fennáll a lehetőség arra, hogy ne vegyék ki részüket a közteherviselésből. De ezt hagyjuk…
A családi adókedvezménynek, nem csak a költségvetés szempontjából lehet negatív hatása. Ha a közhasznú szervezetek szempontjából nézzük, az azok 1%-ból származó bevételeit is csökkenti. Azon családok részéről, akik nullázzák az adóalapjukat nincs is értelme felajánlani ezt az 1%-ot.
Hála Istennek (vagy valaki másnak, ki miben hisz) azért a társadalom sok esetben kompenzál és más módon is juttat javaiból ezeknek, a többségükben fontos karitatív szervezeteknek. Hisz ők azok, akik küzdenek az egészségünkért, támogatnak, ha bajba kerülünk és befogadják, etetik az általunk utcára tett állatokat.
Ha szinte teljes adónkat visszakaptuk az államtól és „anyagi” helyzetünk mégsem engedi meg, hogy pénzzel támogassuk kedvenc karitatív szervezetünket, még megtehetjük, hogy cselekedeteinkkel segítjük azt. Itt most nem az önkéntességre gondolok, bár egyes esetekben az is sokat jelenthet. Például részt vehetünk egy egyszerű szavazásban is.
A Szerencsajaték Zrt. facebook oldalán szavazást indított, amelyben a közösségi oldal népe döntheti el, mely állatmenhely részesüljön majd, vadonatúj sorsjegyük bevételéből. Személy szerint kedvelem az állatokat, van is jó néhány belőlük otthon, ezért a szívemen viselem az otthontalan, de az embertől nagyban függő, háziasított állatok sorsát. Továbbá nagyszerű kezdeményezésnek tartom ezt.
Az indulók közül két szervezet fog részesülni a bevétel egy részéből (Engedtessék meg nekem a reklám: én a Bottyán Equus-ra tettem a voksom. Ők beteg, elhanyagolt lovakkat is befogadnak, melyek fenntartása jelentős költségekkel jár. Különben is az 1%-omat már odaadtam a tappancsnak). Akiben van, jóérzés szavazzon, csak néhány kattintásba kerül az egész.
By Szat
