Szar dolog, ha az ember nem kell senkinek. Aki hosszú ideje állást keres, az nagyjából tudja, hogy most miről regélek. Ez az érzés a hazátlanság érzéséhez képest semmi, mikor az ember nem tartozik sehova, és valóban nem kell senkinek.
Fotó: Reuters
Ma én is figyeltem a röszkei, horgosi eseményeket. Amit a TV-ben láttam, egyáltalán nem tetszett, semmilyen szempontból sem. Természetesen nem állapot az, ha más kultúrájú népek rohanják le az országodat, és meg lehet érteni a magyar kormány álláspontját is velük kapcsolatban, hiszen mégiscsak egy békés ország felől érkeznek és logikusan semmi sem indokolja azt, hogy menekültként kezeljük őket.
Azonban ők mégis azok, hisz egy olyan térségből menekülnek, ahol nap, mint nap embereket fejeznek le, az interneten közzétéve azt videókon, így sokkolva az ellenséget – köztük a hitetlen Európát is. Ebbe a hitetlen Európába igyekszik most és tőle vár bebocsátást több mint egymillió ember.
Tipp: itt irtunk korábban a migráns-kérdésről.
Hiába a sok HOAX, a menekültek tényleg menekültek, akik nem vesztik el menekültségüket azzal, hogy Törökországba belépnek. Attól ők még hazátlanok maradnak, akikre ha hazatérnének csak halál és romok várnak.
Persze természetes dolog, ha ebbe a tömegbe korpa keveredik. Ezt a korpát kellene a magyar hatóságoknak kiszűrni, mikor regisztrálja a menedékkérőket, hisz a nemzetközi jog és az emberi erkölcs is azt diktálja, segítsük azokat, akik ilyen képtelen helyzetbe keveredtek. Olaszország ezt teszi már évek óta.
Érdekes tény, hogy az olaszok engedik kikötni a menekültek lélekvesztőit, illetve nem hagyják őket a tengerbe veszni. Pedig megtehetnék ezt, megléphetnék a végső lépést és lezárhatnák hermetikusan a határaikat. Csakhogy ennek a lépésnek több tízezer áldozata lenne, mely felelősséget az olasz kormány nem kívánja a nyakába venni.
Magyarországnak könnyebb volt meglépni a végső lépést, mivel nem kell ugyanolyan szintű felelősséget a hátára venni, mint az olaszoknak, illetve a görögöknrk ugyanebben a helyzetben. Igen ez kellene, hogy az utolsó lépés legyen, ha a diplomácia már csődöt vallott. A diplomácia a kötelező kvóta rendszer bevezetésére való próbálkozás, a párbeszéd a németekkel, a szerbekkel, az osztrákokkal és amúgy az Unió többi tagállamával. És ha már nem lenne más lehetőség, akkor maradna csak az utolsó lépés a határzár. De nem az Orbán kormány meglépte ezt, és innen már csak hátrafelé vezet az út.
Elnéztem a képeket, ahogy megindult a tömeg, ahányszor az látszott, szabad az út. Ilyenkor azonban jött a paprikaspré, a könnygáz és a vízágyú. Az M1 szerint agresszív és főleg férfiakból álló tömeg (kemény mag) rohant vissza biztonságos távolságba. Ám az M1 közvetítésén nem nagyon látszott az, amit a külföldi, vagy a független adások mutattak meg. A tömegben feltűnően sok gyerek, asszony rohant vissza, ordítva, öklendezve a könnygáztól és paprikasprétől.
Ma számomra kiderült az Orbán kormány a menekült válságot képtelen a nemzetközi jogot szem előtt tartva, és az EU-val együttműködve kezelni. Pedig lehetne. Ha belementünk volna a kötelező kvóta rendszerbe (mint a horvátok) és regisztrálnánk minden ide érkezőt, biztosak lehetnénk abban, hogy nem marad a nyakunkon sokkal több, mint amennyit elvállaltunk. De mi nem. Vagyis nem mi, hanem Orbán Viktor magyar miniszterelnök köti az ebet a karóhoz. Pedig rettentő fals, amit csinál és kiváltképp ellentmondásos. Amíg nem jött a tömeg, addig lazán engedtük, hogy átkeljenek az országon. Most viszont keményítünk és gyerekeket, meg nőket fújunk le könnygázzal.
Kíváncsi lennék azok, akik elmenekültek innen 56-ban, hogyan érezték volna magukat, ha így fogadják őket Ausztriában. Vagy ha most kellene nyugatra menekülnünk, akkor milyen jó lenne, ha zárt határokkal találnánk szembe magunkat.
Véleményem szerint a magyar államnak és rendőrségnek azzal kellene foglalkoznia, hogy az Unióval egyeztetve és együttműködve megszűrje azokat, aki valóban menekültek és azokat, akik a korpa közé tartoznak. Erre kapunk többletforrást az Európai Uniótól, erre kellett volna költeni azt a több százmillió forintot, amit az Orbán kormány a plakátokra vert el.
Hogy jó-e a határzár, azt kérdezzük meg azoktól a fuvarosoktól, akik nem jutnak időben célba, vagy azoktól a cégektől, akik árujukat küldenék át a határon. Vagy magunktól, akik nem dönthetünk arról, hogy 40 éves munkaviszonyt követően nyugdíjba mehessünk, mert a kormány arra hivatkozik, hogy nincs 200 millió a megnövekedett nyugdíjigényre. Számoljunk csak, mennyi ment el a plakátokra…
Visszatérve a mai eseményekre. Az döbbentett meg a legjobban, mikor a magyar rendőrség – taktikai szempontok miatt – megnyitotta a kerítést, beengedte a tömeget, majd rájuk támadt. Nem kell mondanom, hogy a gyerekek és nők is megindultak ekkor és kaptak ők is rendesen.
A kormány közben hárít, és megint másra akarja ráerőltetni a felelősséget, mint amúgy máskor is (biztos most is Gyurcsány a hibás J). Most a szerb rendőrséget vegzálják azzal, hogy miért nem avatkoznak közbe. Mikor ezt meghallottam, megjelent előttem a kép, amint a szerb rendőrök a több ezer fős tömeget elkezdi oszlatni, amely így a magyarok és a szerbek közé szorul (persze nem azt mondom, hogy a szerbek szentek, hisz szervezetten hatóságilag segítik a menekülteket a határsértésben).
Hiába a határzár a menekültek így is úgyis bejutnak az Unióba, mivel nekik már nincs vesztenivalójuk. Visszafordulni úgysem fognak. Ha viszont bejutottak az EU-ba, el kell őket osztani és itt jön a bibi. Magyarországnak kötelezettségei vannak, olyanok is melyeket nem akar elvállalni, mivel a közösség tagja, amely ráadásul forrásokkal látja el őt. Mi lesz vajon annak a következménye, ha Orbán Viktor nem tesz eleget ezeknek az elvárt kötelezettségeknek? Vajon csak a forráscsapot zárják el, vagy kivágnak minket az Unióból? Brüsszelben már úgyis zárványként emlegetnek minket.
By Szat