Az Oroszországgal szembeni szankciókat az EU utoljára januárban tárgyalta, és meghosszabbította azok időtartamát, egészen ez év szeptemberéig. Márciusban döntöttek orosz és ukrán üzletemberek elleni büntetőintézkedések kiterjesztéséről is. A szankcióknak határozott célja van, és olyanok is betartják azokat, akiknek különösen nagy kárt okoznak. Putyinnak és az oroszokat drótkötélen rángató Putyin közeli oligarcha maffiának meg kell értenie: következmények nélkül nem garázdálkodhatnak Európában (mert Ukrajna is része Európának).

Fotó: marineinsight.com

Hála Istennek a szankciók hatásosabbak lettek, mint ahogy azt személy szerint, számos szkeptikussal egyetértve vártam volna. A rubel inflációs csúcsokat döntöget, sok nemzetközi vállalat beszüntette a tevékenységét Oroszországban és a Krímen is. A krími helyzet igen súlyos, az oroszok képtelenek azt ellátni, ráadásul szinte minden nemzetközi cég elhagyta a félszigetet.

Az Európai Unió Tanácsa büntetőintézkedéseket fogadott el a Krím félszigettel és a szevasztopoli kikötővel szemben is, így az európai székhelyű vállalatok nem fektethetnek be, és nem nyújthatnak szolgáltatást a megszállt ukrán félszigeten. A brüsszeli szankciók korlátozzák a Krímmel való kereskedelmet is. Ezért több nagy nemzetközi vállalat is elhagyta a félszigetet. A tiltás érinti a nemzetközi tengeri szállítást is.

Az ukránok szinte közvetlenül a félsziget annektálását követően megtiltották azoknak a hajóknak a kikötést ukrán kikötőkben melyek jártak és kikötöttek a Krímen.

A blackseanews.net adatai szerint görög hajók több ízben is megsérthették az EU Tanácsa által meghozott tiltó rendelkezéseket. A portál nyomon követte hól, mikor és hányszor kötöttek ki görög tulajdonú szállítóhajók a Krímen (az adatok az IMO-tól és a ShippingExplorer-től származnak).

Az ENSZ Krím megszállását elitélő határozata óta (melyet 100 ország írt alá) 23 görög tulajdonban lévő hajó, melyek közül 22-őt görög cég üzemeltet kötött ki több alkalommal is a félszigeten. Voltak olyanok, akik 2015.-ben is behajóztak oda.

A 23 szállítóhajó többnyire nem EU-s zászló alatt szeli a vizeket, de ezek közül egy-egy görög és portugál, kettő-kettő máltai és ciprusi felségjelzést visel. Továbbá ezeknek a görög cégek által tulajdonolt és menedzselt hajóknak a nagy része gázszállító és a feltételezések szerint palagázt visznek el a Krímről.

Az Oroszország elleni szankciókat a Krím esetében nem csak a görögök hagyják figyelmen kívül, a Törökök is folytatnak tengeri szállítást, igen érdekes árucikket behajózva a félsziget kikötőibe. Sódert és cementet visznek, amiben a Krím egyébként bővelkedik. Tehát felmerülhet a kérdés, mit takargatnak a sóderrel a törökök valójában.

Az új görög kormány nem titkoltan Oroszország felé húz, hiába nyilatkozták azt, hogy nem tartják azt az EU-val szembeni alternatívának. Közben Alekszisz Ciprasz moszkvai látogatásának ténye a blackseanews.net által körvonalazottakat látszik alátámasztani.

By Szat

Húsvét vasárnap asztalra kerülnek klasszikus húsvéti fogások. Sonka, tojás, minden, ami hizlal. Hétfőn locsolkodni megyünk, fogy a sör, a rengeteg sütemény. Kinek nincs ilyenkor bűntudata a rengeteg elfogyasztott kalória emlékétől gyötörve.

Fotó: weightlosssurgerychannel.com

Mint azt mind tudjuk a húsvét a nagy zabálásoktól terhes ünnep, mely zabálásokat hagyományosan az (katolikus) egyháznak köszönhetünk. A húsvét egy hosszadalmas „liturgia” része, ha jobban tetszik záró akkordja, amely Krisztus feltámadását hivatott megünnepelni. Az ünneplés módja ilyenkor az egyházi szertartásokon és a pogány eredetű locsolkodáson túl a hús újbóli magunkhoz vétele.

A húsvéttal a nagyböjtöt zárjuk, amely hamvazószerdán kezdődik a farsangi időszakot követően. Nem hiába hívják a farsangot latin nyelvterületeken karneválnak. A carne vale szó szerint a hús elhagyását jelenti.

Ma, amikor már nagyon kevesen tartjuk meg a böjtöt, elfogadható-e hogy hagyományosan zabálással ünnepeljük Krisztus urunk feltámadását? Nem lenne elvárható tőlünk némi visszafogottság? Amúgy sem szenvedjük híját az ételnek egy átlagos hétköznapon.

A WHO szerint a túlsúlyosak aránya (BMI >=25) Magyarországon 59,6%, míg az elhízottaké (BMI >=30) 24% volt 2014-ben. Ehhez a túlsúlyos helyzethez ünnepeink és ünneplési szokásaink is nagyban hozzájárulnak.

Nem ismerem a statisztikákat, de megkockáztatom, a konditermek bevétele megugrik egy-egy ünnep után. De bennünk ne az elhízás keltsen bűntudatot, hanem az erőforrásainkkal való pazarló bánásmód. A gazdaságtan alaptétele, hogy erőforrásaink szűkösek és ezeket a szűkös erőforrásokat is csak kevesen birtokolják. Az élelembőség is csak kevesek kiváltsága. Ám ahhoz hogy éhező emberbe botoljunk, nem kell Afrikáig utazni elég, ha kis hazánkban szétnézünk.

A megtermelt javak elosztása egyenlőtlen, ez a piacgazdaság nagy igazságtalansága, melyet a szociális hálónk és „igazságos” adórendszerünk volt hivatott korrigálni, egészen addig, amíg TUDJUK KInek sikerült azokba két kézzel beletenyerelnie és a tőle megszokott hozzá nem értéssel kifilézni azokat.

Tagadhatatlan, hogy hagyományaink mára elferdültek és idomultak a fogyasztói társadalomhoz, ezért gondoljunk ilyenkor azokra is, akiknek nem jutott annyi, mint nekünk.

By Szat

Aki azt képzeli a mai Magyarországról, hogy fejlett (a fejlettség nem közgazdaságtani értelemben értendő) az nagyon nagyot téved. A fejlett országokban olcsó a tömegközlekedés, jó az egészségügy és vonattal nagyon gyorsan és olcsón lehet utazni.

Fotó: népszava

Furcsa és szürreális élményben volt részem a minap. Korábban már megesett velem párszor az ilyesmi, de mivel inkább autóval járok mindenhova, már elszoktam az effajta megpróbáltatásoktól. A múlt héten kénytelen voltam vonatra ülni. Nem azért mert nem volt lehetőségem kocsival utazni, csak mivel nem adódtak plusz költségek (a cél közvetlen a vonatállomás mellett volt) és egyedül utaztam, illetve a vonatjegy minimálisan, de olcsóbb volt, mint a benzinköltség, úgy gondoltam vonattal is hasonlóan kényelmes, mint autóval így jobban járok. Legalábbis úgy emlékeztem rá.

Szeged és Budapest között a vasúti távolság 191 km. Ezt a távolságot a leggyorsabb járat (ami gyorsvonat és IC egyszerre) a MÁV szerint 2 óra 22 perc alatt teszi meg, amely menetidő a valóságban lehet akármennyi (függően a késésektől). Mindez oda-vissza másodosztályon, gyorsvonati pótjeggyel majd 7000 forintba kerül, ami valamennyivel olcsóbb, mint gépjárművel.

A menetidő még hagyján, a 2 óra tűrhető. Az árak pofátlanul magasak igaz, de olcsóbb, mint egyedül kocsikázni (ha ketten utazunk…), azonban a nyújtott minőség, az kritikán aluli. Úgy emlékszem régebben jobb volt a komfort. Az ülések kényelmetlenek, a kocsi belső kopottas, csavarok hiányoznak, állnak ki az üléstámlákból. De ez mind semmi, A vagon, amelyben ültem egész úton, ütemesen oldalirányban rázta magát. Ezért a pénzért mondjuk Olaszországban összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között utazhatunk.

Ne mondják rám, hogy telhetetlen vagyok, kifizetném én ezt az árat (utaznék is rajta), ha vonattal gyorsabban felérnék Budapestre, mint autóval. Ha a menetidő a gyors/IC vonatok esetében csak a felére csökkenne országos viszonylatban, az nem csak a kényelmünket, a gazdaságunkat is jótékonyan érintené. Képzeljünk el egy olyan országot, ahol a magyarok akár 400 kilométert is ingáznak egy nap és mindez csak két órájukat veszi el.

Hogy mit jelentene ez? Jobb munkaerő-elosztást országos szinten. A családok nem szakadnak szét, ha az egyik családtag kénytelen városokkal arrébb munkát vállalni. Ha többen ingáznának (ez rossz hír az albérleteseknek) talán a MÁV bevételei is nőnének és a vonatjegyek, bérletek is olcsóbbá válhatnának. Mindenesetre nem csak akkor lennénk mobilisek, ha már rettentően fájnak a körülmények és kilátástalanná válik a helyzetünk.

Terjengtek olyan hírek egy nagy európai – Párizstól Budapestig (2020-ig) – szupervasút megépítéséről, amelyen TGV-vel közlekedhetnénk a nyugat felé. A magyar realitásokat tekintve, mely szerint már rég, a teljes autópálya hálózatunknak is ki kellett volna épülnie, a 2020-as dátumot nyugodtan átírhatjuk, 2050-re. Olaszországra is irigykedhetünk, már egy ideje náluk is járnak olyan vonatok (például Firenze és Róma között), melyek a közel 300 kilométeres távolságot kicsivel több, mint egy óra alatt teszik meg.

Igaz „nemzeti” miniszterelnökünk aláírt egy egyezményt a kínaiakkal a tavaly év végén, miszerint megépítenek (korszerűsítik) egy a magyarhoz képest szupergyors vasútvonalat Budapesttől Belgrádig – amely a Görögországot Nyugat és Kelet Európával összekötő nagy tranzitvonal része lenne, de ez inkább az áruk szállítását hivatott előmozdítani, mintsem a személyekét.

Egy szó, mint száz, fényévekre vagyunk Európa valójában fejlett országaitól.

By Szat

Ukrajna már több mint egy éve nem kontrollálja a Donbasz térségi teljes határszakaszát. Azóta, hogy az Ukrán erők kiszorultak a határ menti térségből az oroszok ki-be járnak a rajta. Azóta több „segélykonvoj” ellenőrizetlenül lépte át határt oda-vissza, odafelé „segélycsomagot” szállítva a lakosoknak (amelyek megérkeztével a szeparatisták aktivizálódnak), visszafelé gyárak komplett berendezéseit, szenet vagy az elesett orosz katonák holtesteit felpakolva.

A frontvonalról, ami mélyebben húzódik Ukrajnában, gyakrabban láthatók fotók, a felvételek. Az ember szinte azt érzi ennél tájékozottabb már nem is lehetne, elég csak összefüggéseiben tekinteni a felhalmozódott információkat. Azonban arról, hogy mi folyik a határ menti, már egy ideje a „DNR” és az oroszok kezén lévő területeken arról fogalmunk sincs (sejtéseink azért lehetnek). 

Ivan Dorofeyev és Aleksey Zubkov egy-egy ilyen „segélykonvoj” sofőrjei nem bírtak magukkal és fotókat készítettek a határtól egészen Donyeckig. Hazaérve a képeket közösségi oldalaikon tették közzé – írja a cenzor.net.ua. 

A táj kihalt, szinte nincs egyetlenegy épp épület sem. A lakosság egy része Oroszországba (onnan már tömegek tértek Ukrajnába vissza a körülmények miatt), másik része pedig Ukrajna nyugodtabb részeire menekült. 

Az utakon több a katonai jármű, mint a civil. 

Erről a tankról azt híresztelték (videó lent), hogy az Ukrán Védelmi erőké. Miután kiderült, hogy a szakadárok (vagy oroszok) tankja, megjelentek rajta a koszorúk és a virágok.

A videóról röviden: a két szakadár, aki nyilatkozik (a nő full részeg), bizonygatja - az ukránellenes propagandaszövegben - hogy a fentebbi képen látható tank - amit ők lőttek ki - tüzet nyitott egy békés civil járműre és megölt egy öttagú családot.

By Szat

Vladimir Putyin a „Krím – A hazatérés” című orosz propaganda filmben – amely a Krím annektálásának évfordulójára készült – kertelés nélkül kimondta, hogy a Krím megszállása  során parancsot adott, helyezzék készenlétbe és kész is lett volna használni Oroszország atomfegyvereit. Vajon mi lett volna következménye, ha bevetnek akár egyetlenegy atombombát?

Fotó: erdekesvilag.hu

Ha azt képzeli, minket úgysem érintene, ha az oroszok atomot dobnak, mondjuk Kijevre, akkor nagyon téved. Erre a cselekedetre utoljára az USA vetemedett 1945-ben, mikor porrá bombázták Hirosimát és Nagaszakit. Azóta talán csak egyszer a kubai rakétaválság idején volt rettentően közel – szinte csak egy gombnyomásnyira – az emberiség az atomháborúhoz. 

1945 óta 2053 nukleáris bombát robbantottak fel kísérleti jelleggel a Földön. Ezt a számot látva megfordulhat a fejekben, mit árthat nekünk egyetlen bomba, amelyet ráadásul majdnem 1000 kilométer távolságban robbantanak fel.

Isao Hashimoto grafikusművész videója.

Ám a veszélyt nem a sugárzás, hanem a többi atomhatalom lehetséges válaszlépései rejtik a számunkra. Ön szerint következmények nélkül maradna egy ilyen Nagaszaki óta példátlan dolog?

A Nagaszakiban ledobott Fatman 21 kilotonnás volt, nagyjából 1000 méteres sugarú körben pusztított, közvetlen és közvetve 60 000 - 80 000 embert ölve meg. Ezzel ellentétben a Szovjetunió valaha robbantott legnagyobb hidrogénbombája – a Cár bomba – 50 megatonnás volt (majdnem 2400-szor nagyobb hatóerejű, mint a Fatman), és az epicentrumtól 100 km-es távolságban is harmadfokú égési sérüléseket okozna.  Egy közép, vagy kelet európai nagyvárosban egy ilyen bomba 2-5 millió ember életét követelné egy szempillantás alatt.

Ez csak lázálom volna és úgyse fog bekövetkezni? Az atomfegyverek túllépve az "egyensúlyteremtő" szerepen a fenyegetés eszközévé váltak. A készenlétbe helyezést egyetlen lépés választja el az élesítéstől, az élesítést pedig csak egyetlen lépés választja el a kilövéstől. Vajon egy elvakult, és megalomániás parancsnok, képes lenne megtenni az utolsó lépést, ha úgy érzi, mindent megtehet következmények nélkül?

A válasz igen, mert a nép támogatja. A Levada-Center a legnagyobb független magántulajdonú közvélemény-kutató felmérései azt bizonyítják, az oroszok nagytöbbsége támogatja Putyint. A megkérdezettek 50%-a választotta az „Egyetértek, a nyugattal csak így lehet szót érteni, csak azt értik, ha velük az erő nyelvén beszélnek.” válaszlehetőséget a „Hogyan viszonyul Vladimir Putyin a Krím – A hazatérés című filmben tettnyilatkozatához, hogy parancsot adott az atomfegyverek készenlétbe helyezésére.” kérdésre válaszolva. Csak 27%-uk aggódott emiatt, 23%-uk nem foglalt állást.

Ha ez a felmérés reprezentatívnak tekinthető, akkor Oroszország nagytöbbsége is úgy véli, hogy saját magukra tekintettel, következmények nélkül átléphetik a vörös vonalat. Olyan nemzet tagjai vélekednek így, amelynek csak 11%-a szeretne olyan demokratikus berendezkedésben élni, mint nyugati demokrácia. A mostani orosz rendszerhez 29%-uk ragaszkodik, 36%-uk „feltörekvő” demokráciának tartja ezt a rendszert. Viszont az oroszok egyharmada nem tudja beazonosítani az országuk politikai rendszerét. Minden második megkérdezett azt nyilatkozta, hogy az államnak aktívan kellene részt vennie a gazdaság megtervezésében és az elosztásban (55%). Majdnem ugyanennyien azt gondolják, hogy a hatalomnak egy kézben kellene összpontosulnia (50%).

Ne feledjük Oroszország már Dániát is megfenyegette a közelmúltban, ráirányítja atomfegyvereit, amennyiben NATO védelmi rendszert telepítenek az országba. Továbbá azt se feledjük, az oroszok szemében mi is ahhoz a „rohadó” nyugathoz tartozunk, amely csak az erő nyelvén ért.

By Szat

Mindig örül az ember, ha kap valamit. Adni azonban már nem nagyon szeret, ám a legtöbbször ennek nem az az oka, hogy erkölcstelenek lennénk. Egyszerűen nincs miből. Gondolom a legtöbbünket már felkeresték telefonon alapítványoktól, hogy segítsünk egy-egy adott ügyben, amennyire a pénztárcánk engedi.

Fotó: http://adand.hu/

Sok alkalommal, ahogy esetemben is, ilyenkor a telefonálót elutasítás fogadja. Az a helyes, ha nem érzünk bűntudatot, sok más lehetőségünk van adakozni a pénztárcánk megrövidítése nélkül.  Ilyen a magyar adórendszerben, egy rég bevált lehetőség az alapítványok és közhasznú szervezetek támogatására. Az a jól ismert 1%.

A családi adókedvezmény, ha a családok oldaláról nézzük egy nagyon jó dolog (a törvény szövege itt). Elismerés illetné a Fideszt érte, ha ezért cserébe nem vezették volna ki a kisjövedelműeknek járó adókedvezményt, ha rászorultsági alapon lehetne igénybe venni, és lenne az adóalap csökkentésnek felső határa, illetve nem lenne diszkriminatív.  Tény, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők esetében (ők eleve több gyermeket tudnak vállalni) is fennáll a lehetőség arra, hogy ne vegyék ki részüket a közteherviselésből. De ezt hagyjuk…

A családi adókedvezménynek, nem csak a költségvetés szempontjából lehet negatív hatása. Ha a közhasznú szervezetek szempontjából nézzük, az azok 1%-ból származó bevételeit is csökkenti. Azon családok részéről, akik nullázzák az adóalapjukat nincs is értelme felajánlani ezt az 1%-ot.

Hála Istennek (vagy valaki másnak, ki miben hisz) azért a társadalom sok esetben kompenzál és más módon is juttat javaiból ezeknek, a többségükben fontos karitatív szervezeteknek. Hisz ők azok, akik küzdenek az egészségünkért, támogatnak, ha bajba kerülünk és befogadják, etetik az általunk utcára tett állatokat.

Ha szinte teljes adónkat visszakaptuk az államtól és „anyagi” helyzetünk mégsem engedi meg, hogy pénzzel támogassuk kedvenc karitatív szervezetünket, még megtehetjük, hogy cselekedeteinkkel segítjük azt. Itt most nem az önkéntességre gondolok, bár egyes esetekben az is sokat jelenthet. Például részt vehetünk egy egyszerű szavazásban is.

A Szerencsajaték Zrt. facebook oldalán szavazást indított, amelyben a közösségi oldal népe döntheti el, mely állatmenhely részesüljön majd, vadonatúj sorsjegyük bevételéből. Személy szerint kedvelem az állatokat, van is jó néhány belőlük otthon, ezért a szívemen viselem az otthontalan, de az embertől nagyban függő, háziasított állatok sorsát. Továbbá nagyszerű kezdeményezésnek tartom ezt.

Az indulók közül két szervezet fog részesülni a bevétel egy részéből (Engedtessék meg nekem a reklám: én a Bottyán Equus-ra tettem a voksom. Ők beteg, elhanyagolt lovakkat is befogadnak, melyek fenntartása jelentős költségekkel jár. Különben is az 1%-omat már odaadtam a tappancsnak). Akiben van, jóérzés szavazzon, csak néhány kattintásba kerül az egész.

By Szat

Ez nem a mi háborúnk hangzott több Kárpátalján készített riportban, melyek a napokban, illetve az elmúlt egy hónapban a magyarok besorozásával foglalkoztak. A lentebbi videó Mariupol mellett készült. Érdemes az ukrán médiában megjelenő információkat is megvizsgálni mielőtt bármilyen véleményt alkotunk a kárpátaljai magyarok háborúhoz való hozzáállásáról.

A héten több médium (RTL, Index) is a kárpátaljai magyarok besorozásával foglalkozott. Mindig szörnyű mikor az ember gyermekét (esetleg férjét, más családtagját) elviszik a frontra. Az aggodalom lassan felőrli az embert.

Hallani olyan híreszteléseket is – melyek az orosz propagandagépezetből terjedtek szét, és amelyeket a szélsőséges politikai erők előszeretettel vesznek át – hogy a magyarokat Kárpátalján szisztematikusan és az átlagosnál nagyobb számban sorozzák be az ukrán hadseregbe.

A szélsőjobbos média hajlamos az oroszok pártját fogni. Olvastam már tőlük olyat is, hogy az ukrán hadsereg és kormány részéről Kelet Ukrajnában népirtás zajlik – kurucinfó. A népirtás és Ukrajna szavak az én eszembe először a Holodomor-t juttatják, melynek következtében ma Ukrajna fele oroszul beszél és található egyáltalán nagyobb orosz kissebség Kelet Ukrajnában.

A szélsőjobbos „médiumok” csak azokat a híreket, híreszteléseket vadásszák, amelyekkel a maguk egyszerű módján rossz hírbe akarják hozni az ukrán hadsereget, és nem törődnek azzal, hogy a valóságban mi vezetett a jelen helyzethez. Az ilyen hírekkel csak saját magukat ássák el a valódi hazafiak szemében.

Az orosz agresszió áldozatává legközelebb Mariupol válhat, mely város az Azovi-tenger partján fekve állja útját az orosz hadseregnek és a pro-orosz felkelőknek, akik egyes híresztelések (Steinmeier) szerint folyosót készülnek nyitni a Krímhez. A következő videó a frontvonalban készült, amely kellőképpen árnyalja a keleti fronton állomásozók mit fognak fel a jelenlegi helyzetből.

 Forrás: http://censor.net.ua/ (fordította: CriticalWest)

A videóban több kifejezés is elhangzik, ami némi magyarázatra szorul:

Vatta:     így gúnyolják az ukránok az oroszokat, mert azok vattával töltött pufók kabátokat hordanak (illetve a fejük is ezzel van kitömve), lásd pufajka.

300-as:   ütközetben megsebesült katona.

200-as:   ütközetben elhunyt katona

Az ukránok hazafiasan állnak hozzá a háborúhoz. Ez a videó hangvételéből is kiderül. Vajon ugyanez a hazafiasság elvárható-e a kárpátaljai magyaroktól is? Vajon egy triviálisan extrém esetben, ha mondjuk, Románia szállná meg Magyarország keleti részét, hivatkozva a Békés megyei Románok védelmére, mondhatnák például a romák, hogy ez nem az ő háborújuk? Vajon kihúzhatják-e magukat egyes csoportok a hadkötelesség terhe alól etnikai indokokra hivatkozva? Az is kérdés, vajon mi lenne a hozzáállásuk a kárpátaljaiaknak a háborúhoz, ha az közvetlen fenyegetné őket?

Ezernyi kérdés és sehol a megfelelő válasz.

By Szat

Sokszor hallani a hírekben, hogy száz meg száz afrikai bevándorló fulladt bele a földközi tengerbe. Legutóbb Februárban olvashattunk arról, hogy az olasz hatóságok több mint 2000 migránst mentettek meg a vízbefúlástól. És hogy hova kerül az a rengeteg ember? Lampedusa szigetére, ahol évente rengeteg afrikai migráns fordul meg. Tekinthetjük a szigetet egy hatalmas menekülttábornak.

Fotó: http://one-europe.info/

Már több mint egy éve van a köztudatban, hogy Nagy Britannia tovább szigorítaná bevándorlási politikáját, különös tekintettel az uniós állampolgárokra. A Britek is megsínylették az EU-s alapjogokat, köztük is az (munkaerő) emberek szabad áramlását, ugyanis kiváló gazdasági helyzetük miatt rengeteg – ha nem a legtöbb – EU-s munkavállaló érkezik hozzájuk. Gondoljunk csak a több százezer magyarra.

Mi nem vagyunk túl mobilis nemzet, és az hogy közülünk ennyien élnek életvitelszerűen Britanniában, kellőképpen árnyalja a képet. De szakadjunk el a magyar realitásoktól és el se mélyedjünk magyar kivándorlás gazdasági és politikai okaiban.

David Cameron nemrégiben ismertette választási programját, amelyben előhúzta a bevándorlási kártyát. Határozott célja, hogy a szociális ellátások megkurtításával fogja eltántorítani az EU-s bevándorlókat, hogy náluk keressenek munkát. Ez elárul valamit Cameron pártfoglalásáról. Az tény, hogy a külföldi munkavállalókat kedvezőtlenül fogja érinteni, hogy alig vagy egyáltalán nem jutnak majd munkanélküli ellátáshoz, és így ellehetetlenítik az ott tartózkodásukat, ha éppen állás nélkül vannak, de legalább nem az uniós alapjogokkal megy szembe. Az én olvasatomban ez: gyere nyugodtan, ha fenn tudod tartani magadat.

A fő problémaforrás azonban nem az EU-s állampolgárok képében jelentkezik Nagy Britannia számára. Évtizedek óta vándorolnak, menekülnek egész családok főként Angliába Britannia volt gyarmatairól. Számos indiai, pakisztáni és afrikai él ott nem feltétlenül az európai értékrendet követve és tiszteletben tartva. Hangsúlyozom, posztom NEM AZ IDEGENGYŰLÖLETRŐL SZÓL, és távol álljon tőlem, hogy valakit csak azért ítéljek el, mert külföldi, vagy más, de azt el kell ismernünk, hogy a más nemzetek tagjai más értékrendet tartanak a magukénak, hol vallási, hol kulturális okokra visszavezethetően.

Utalok itt szándékosan a muzulmánokra, akik a 2011-es adatok szerint Britannia lakosságának 4,4%-át adva a második legnagyobb kisebbség. A korán tanítása, ha azt nem fundamentalista módon értelmezzük, semmiben sem különbözik a bibliáétól, és ez által a muzulmán emberek sem rosszabbak, mint bármelyik európai, azonban mégis ők hordozzák magukban a legnagyobb rizikófaktort. Terrorcselekmények, Boko Haram, ISIL. Azért megjegyezném, hogy a biblia fundamentalista értelmezése is hagyott maga után némi kivetnivalót – boszorkányégetések, eretnekek halálba küldése – de keresztények ezen már túlléptek.

Ha a britek, meg persze Európa szeretnék európai kultúrájukat megőrizni, akkor – persze csak szerintem – inkább kellene foglalkozniuk a bevándorlók asszimilációjával mintsem a Kelet Európai EU-s állampolgárok bevándorlásának korlátozásával.

Az afrikaiak áradata is igen súlyos problémákat fog okozni Európa számára. Nem a terrorveszély miatt, a fő probléma a bevándorlók számával van. 2011 májusáig több mint 35000 menekült érkezett abban az évben csak Lampedusa szigetére. Források szerint ez a szám augusztusra elérte a 45000-et. Ezt az emberáradatot már nem képes felszívni az unió. Ha valaki járt már Rómában, vagy Spanyolországban az tudja, miről van szó. Afrikaiak (nem csak ők filippínók, albánok is) armadája él a semmiből csecsebecséiket és portékáikat árulva a helyi idegenmaffia árnyékában.

 Menekültek lógnak a kerítésen, Spanyolország és Marokkó határán. Fotó: Daily Mail 

A megoldás, hogy lassítsuk a bevándorlást, de hogy milyen módon arról egyhamar nem fog konszenzusra jutni az összeurópai társadalom.

By Szat

„Szuperszonikus teherszállítót tervez Oroszország” közölte az Index pénteken (2015.03.20) businessinsider.com cikkére hivatkozva. A PAK TA teherszállító repülőgép, mellyel a Kreml modernizálni szeretné öregedő légierejét, a tervek szerint 200 tonnát vinne kb. 4000 km távolságba. Nem először lehet hallani az oroszok modernizációs törekvéseiről. 2004-ben jelentette be az orosz és az ukrán kormány, hogy újrakezdik az AN 124 "Ruslan" teherszállítógépek gyártását. Ez a világ egyik legnagyobb, sorozatban gyártott teherszállító repülőgépe (ennél csak egy nagyobb létezik az AN 225 Mriya), amely kereskedelmi forgalomban is rendszeresen részt vesz.

Fotó: http://www.businessinsider.com/

Oroszország AN 124-esek gyártásáig nem csak az orosz légierő flottájában helyet kapó darabok felújításának megkezdéséig jutott el, azonban ez a folyamat is megszakadt, köszönhetően Oroszország ukrajnai szerepvállalásának. Ám az oroszok számára nem a szankciók, vagy a hadi költekezés jelentette a legnagyobb féket. A dolgok megértéséhez mélyebbre kell ásni, mivel a harc két ország között nem csak a csatatéren folyik, hanem a technológia és a szellemi tulajdon színterén is.

Antonov AN 124 100 "Ruslan". Fotó: http://www.antonov.com/

Az Ukrajna elleni Orosz agressziót megelőzően a két ország védelmi (katonai) iparágai – beleértve a teherszállító repülőgépek (Antonov) gyártását is – szorosan össze voltak fonódva – írja a The New York Times. A nyersanyagok, alkatrészek, hadieszközök, ide-oda vándoroltak a határon. Ez azt jelenti, hogy nyersanyag érkezett Ukrajnába, amely (hadi)technika formájában tért vissza Oroszországba.

Ugyanis, ha esetleg valaki nem tudta volna, Ukrajna 2013-as katonai eszközök gyártásából származó bevétele közel 2 milliárd dollár volt. Oroszország ebből 15%-ban részesedett, éves hadi ellátásának 4-7%-át lefedve. Az Ukrajnában előállított (hadi)technika hiányát a Kreml más iparágakban is megérzi. Ugyanis az ukránok a fent említett Antonov gépeken (azok felújítását is ide értve) és repülőgép hajtóműveken kívül még rakétairányító rendszereket is exportáltak Oroszországba – sok egyéb más mellett – a háború előtt. A rakétairányító rendszereket a hadászati célú fegyverek mellett az űrkutatásban is hasznosítják. 2014 májusában fel is robbant egy orosz rakéta, közvetlen a fellövést követően, előre vetítve milyen következményekkel fog járni az Ukrán export megszűnése irányukba. Decemberben gyors fellőttek egy új fejlesztésű rakétát (bizonyítandó szakmai hozzáértésüket), amely sikeres repülést hajtott végre.

Vitathatatlan tény, hogy az ukránok jók a haditechnikai eszközök gyártásában és a hadiiparuk fejlett, elég csak a méltán népszerű Kraz katonai terepjáróira és katonai kamionjaira gondolni. Ezért tűnt számomra nevetségesnek, mikor az oroszok megvádolták az Orbán kormányt, hogy T 72-es tankokat szállítottak Ukrajnának.

Kraz Shrek. Fotó: http://podrobnosti.ua/

Az Antonov 62 AN 124-esre leadott megrendelést veszített el mikor 22 hónappal ezelőtt nézeteltérések miatt leállították a gépek újragyártási projectjét. A gépeket a két ország között megosztva kellett volna legyártani, ám az oroszok is birtokolni szerették volna az Antonov tervezte repülőgépek szellemi jogait.  A háború súlyosbított a helyzeten, és a Kijevi Antonov gyárnak más piacok felé kell, fordulnia. Igaz a teherszállítási ágazata is szép bevételt hoz, az orosz irányú export megszüntetésével a cég jelentősen visszaesett, és működését az AN 124-esek a NATO-nak és más vevőknek történő bérbeadásából származó éves 200 millió dolláros bevételével finanszírozza.

A szakértők tehát joggal mondhatják a „megalomán” orosz tervre, hogy kivitelezhetetlen – főképp 2020-ig, mivel az oroszok nem csak beszállítót vesztettek Ukrajna személyében, hanem olyan szellemi bázist is, amely nélkül az ilyen szintű technológia ezzel, a gyorsasággal bizonyosan nem pótolható.

By Szat